Pontokba szedve

... gyorsan jelentkezünk, mert kissé eltűntünk itten. zajlik az élet mifelénk, igaz a lényege, hogy mi tényleg mostmár kiérdemeljük a Kehes Family of the Year megtisztelő (?) címet.
1. A Kisfickót doki néni kedden gyógyultnak nyilvánította, ha ezen állapota fennmarad next week keddig, akkor megkapja a 15 hónaposan járó oltást, amitől aki eddig a környezetünkben megkapta, mind beteg lett. Szorítsatok, hogy Csipu ne legyen az!

2. Nekem kicsit több már a hangom, pár napja végre nem olyan, hogy Vasary André is megirigyelhetné, vagy ahogy Balu mondja, olyan, mintha egy pasit tökön (már bocs) rúgtak volna. Végre megismerik a hangom a telefonba, ja, mert végre van hangom. Igaz, még nem vagyok tökéletes, délután, estére teljesen kikészülnek a hangszálak, a gégediéta "kuss ember!" pontja nem nagyon van részemről betartva, legalábbis nem tökéletesen. Csipu épp most van a mutogatok, tehát vagyok résznél, és mindent kérdez az "őőőő + Újacska rámutat" módon, és arra meg illik válaszolni. Nehogy már ne mondjam el neki százszor is, hogy "lámpa" meg "doboz" :)

3. Balu ma megint vendégszerepelt a dokinknál. Újabb antibiotikum. Köhög, taknyos. Tegnap a kollégái küldték haza, hogy kissé ramatyul néz ki, és ha már ők ezt mondják (pasik, informatikusok, szóval halmozottan hátrányos emberek - sic! :D), akkor már tényleg baj van. Keddig táppénz.

4. Megvettük! Végre! Van esernyős babakocsink! Végre el fogunk férni hosszabb utaknál is - jobban - a csomagtartóban. Igaz, hogy kicsit sárga, meg kicsit savanyú, de a miénk:) Peg Perego Pliko P3 Pramette Naivy Style. Használt, ez mondjuk a huzaton láccik is, de nagyon jóárasítva volt, ezért úgy döntöttük, hogy lecsapjuk a teszveszen a pécsi kocsit. Az új ár negyedéért nem rossz vétel, én meg majd megszokom, hogy nem olyan fényes, új, hanem kissé avétos. Most száradnak a részei az erkélyen, holnap szerintem felavatjuk :)

5. Voltam melóhelyen, osztottunk, szoroztunk a HR-es kolléganővel, és ha Boss-nak is jó, akkor papíron július 1-től már nem GYED, hanem fizetés (báránybőr, végre kapunk is némi pénzt...), és ha menni fog a beszoktatás, akkor augusztus 15-től élesben is a fedélzeten. Boss-sal május végén randizok, hogy pontosítsunk. Addig meg számolom a napokat vissza. Egyrészt szomorúan, másrészt már nagyon várva.

6. Kibújtak a felsők. Most 12 teljes és 2 hegyes kis ízénk van a szájban, de alul is már türemkednek. Nem alszunk. Ebbe néha a vihar is "besegít", ilyenkor nem csak 1-szer, hanem 3-szor kelünk éjjel. Ki vagyunk pihenve :(

7. Sehol sem voltunk. Be vagyok zárva, ez sajnos a kedvemen is látszik, nem vmi fényes. Vagy a gyerek, vagy Balu vagy én voltam beteg az elmúlt 3 hétben, vagy ezek keveréke. Már az is ünnepnek számított, ha egymagam mehettem el bevásárolni pl. a DM, Rossmann-ba, ahol mindig vettem vmit, amire nem nagyon volt szükségünk - rendszerint babakaját. Hülye vagyok, mert néha úgy érzem, hogy pénzt kell költenem (és nem csak zsemlére, almára, tejfölre, banánra), hogy érezzem, vagyok. És persze puffogok minden baromságon, amit Balun töltök ki. Remélem ennek most már vége lesz, megint mehetek emberek közé, látni valami mást is, mint itt a panelrengeteget. A Tudásközpontot. Vagy elmenni az Állatkertbe, vagy vmi szabadtéri programra. Vagy csak meglátogatni Natiékat és Szezibabát. Vagy KisSimont. Vagy végre találkozni D-vel, akit már vagy egy hónapja nem láttam. Igaz, Andit se, pedig ő a fal túlsó oldalán lakik a szomszéd házban, de ők is egyfolytában betegek. Elegem van!!!!!!!! Össze kellene szedni magamat, és elintézni egy csomó dolgot. Pl. FRZSék nászajándékát. Vagy pl. kitalálni, hogy mibe megyek a lagziba. Nincs egy göncöm se, legalábbis nem elegántosabb - legalább félig - és bababarát. Mi lesz velem? :)

Na mi! Elmegyünk aludni, az! :)))