Újabb betegség

Újabb betegség ütötte fel a fejét a Kisfickóval kapcsolatban. Hintaizmus. Hallottam már róla, de reméltem, hogy teljes valójában nem fogjuk megtapasztalni, de úgy tűnik, hogy nálunk is beütött :( A tünetei nyüszögés, hiszti, bezártság rossz tűrése. Pár napja tart, és - jó beszerző felméri a piaci lehetőségeket - már utána is néztem, hogyan lehet kezelni.
Mint minden betegségnek, ennek is kétféle gyógymódja van. Az egyik a magán út. Ami persze drága, ugyanakkor kizárólagos gyógymóddal bír. Csak az anyagi keretek mellett itt még a speciális igényekre (minimális hely) is oda kell figyelni, ami egy panellakásban nem igazán megvalósítható. Vagy van az állami, vagy úgy is mondhatnám, a jó magyar költségvetés által támogatott gyógymód. Paraszolvencia nincs, csak szép kis sorban állás, várólistával, és - nem fogjátok elhinni -, de egy gyógyszerrel több betegségben szenvedő gyereket gyógyítanak. Szépen sorjában. Csak ugye szűkösek a keretek (pláne a mostani megszorítások esetében), és mivel a betegség nem halálos, ezért nem az elsők között fordítják rá a költségvetési támogatásokat. Igaz, lehet EU-s pályázatokkal operálni, de az macerás, és kell az önrész. Így maradnak a nyilvános helyek, a jó időben jó helyre való érkezés. És ha mégis foglalt a gyógyszer, akkor kiüt a betegség súlyosabb tünete. (múltkor egy szülő szó szerint elmenekült, amikor Áronnak rohama volt) Az is igaz, hogy a gyógyszer gyorsan hat, amint bevette a beteg az adagját, 5 másodpercen belül idült vigyor terül el az arcán! Áron hintaizmusban szenved. Félek, nemsokára jön a döciizmus, meg a homokozóizmus és nem feledkezünk meg a csúzdaizmusról sem! :)

Ezt leszámítva megvagyunk, jól vagyunk, hatalmasakat sétálunk, a napi adag 2-3 óra, ilyenkor a lábam 3-4 centikkel lesz rövidebb. Nem is értem, hogyan van arról szó, hogy túlsúlyos kismamák otthon. Hacsak nem babakocsi tologatás közben vki chipset töm magába (szigorúan gyereknek háttal, mert különben neki is kell - egy frászt!), képtelenség elhízni! Itt a jó idő, csivitelnek a madarak és a galambok mellett egyre több vau-vau sétál, meg miau-miau-kkal is találkozunk, amiket Áron olyan szinten kiszúr, hogy csak na! Szülői egységek még nem is látják, de ő már jelez, hogy őőőőőőő, ergo ott van valami állat! Minek ide szemorvos, ebben a gyerekben egy beépített vadász távcső van :)

Még mindig nem közlekedik. Csak oldalra topogva. Igaz, pár napja felfedezte, hogyan lehet kanapészörfözni. Csak ő nem a felnőttek által turistáskodásra használt módszert űzi, hanem az igazit: 3 mp-ig áll szétvetett lábakkal a kanapén, ami persze nem egy kemény talaj, ezért kalimpálni kell, hogy megmaradjon. Kis csipőmozgások, meg remegés, oszt totty popeszra le. És megint fel. És totty, és megint fel. A szókincse még mindig hiányos, úgy tűnik nem olyan verbálfixált, mint az anyukája. Igaz, megérti a dolgokat - mégha a végrehajtás soxor nem is tökéletes -, de a klasszikus papa, mama, baba és hasonló lightos szakkifejezések sem jönnek még ki a száján. Oda csak a kaja megy be. Ipari mennyiségben, győzök főzni neki :) Súlya közelíti a 11 kilót, két hét múlva megyünk dokihoz mázsálásra, majd lesz nemulass...