Segítség

Azt hiszem, most csak kikivánkoznak belőlem a gondolatok, miközben azt is tudom, hogy a témával kapcsolatban nincs egyértelmű, jó megoldás, minden ember, minden helyzet, minden család más és más, azonban érdekelne a Ti véleményetek (azoké is, akik eddig csak olvastak, de nem kommenteltek!), hogy Ti mit gondoltok. (aki már átesett a helyzeten, az saját tapasztalatból tudja, aki még előtte áll, annak talán gondolatébresztő is lehet).

A téma: mennyi segítséget, kitől és meddig fogadjunk el, fogadhatunk el, kérjünk, kérhetünk a csecsemővel kapcsolatban. Már maga az igék jelentésében is erős különbségek vannak, és akkor még nem beszéltünk a személyekről: apa, anya, anyós, egyéb (?).
Egyes országokban, kultúrákban, korokban is máshogy tekintenek a témára, utánaolvastam, mert foglalkoztat a téma. Ennek indoka, hogy egyrészt genetikailag úgy vagyok programozva, hogy mindig is magam szerettem megoldani a dolgaimat, ám most úgy vélem, hogy szükségem van segítségre, ugyanakkor a segítség igénybevétele zavarja azt a részemet, amely a "oldj meg mindent magad, hiszen Te erős vagy!". Vannak olyan szokások, hogy a kismamát az ágyból sem engedik felkelni az első 6 hétben, van, ahol már a köv. héten mindent ő csinál. Van, ahol végig (és nem csak az első 6 hétben) van vki a kismama mellett, akinek "csak" a tejtermelésre kell koncentrálnia. A segítség elfogadása szól a kismama és a kispapa pihenésének, annak, hogy tudjanak aludni / pihenni, anyuka tudjon tejet "termelni", vagy a modernebb felfogásban annak, hogy anyuka és apuka ne csak anyuka és apuka, hanem nő és ffi maradhasson, el tudjanak kicsit szakadni a gyerektől, akár már 6-7 hetesen is egy rövid kettesben töltött sétára (a x betűsről nem is beszélve).
Ha vki nem csak szoptat (tápszert is ad, mint mi), akkor ott fizikailag is kellhet a segítség, hiszen nem tudja, mennyit kell adni a bébinek egy-egy étkezés után pótlásként. Vagy leteszi a kicsit az anyuka, aki erre sírással, bukással is válaszolhat. Vagy vki segít, "keze alá dolgozik". És akkor még nem beszéltünk az ebéd, vasalás, mosás, bevásárlás, babakocsi kihozatal tárolóból, orvosok stb projektekről.
Elkényeztetett az az ember, aki igénybe veszi anyukája és anyósa segítségét minden 7köznap, amikor a párja dolgozik? Kérheti-e a segítséget, és meddig? Ha megkérdezi, hogy "Tudsz jönni?" - és a felelet "Igen", akkor feltételezheti, hogy ezt később nem hányják a szemére? Mi a fontosabb, az, hogy egymaga megoldja a dolgot (pl. éjszaka) ezáltal a párját hagyja aludni, vagy kérje a párja segítségét, aki szívesen segít, ugyanakkor ezzel ő is kevesebbet alszik?
Valóban lehet azt mondani, hogy a kismama tud napközben is pihenni, kelljen csak ő fel egyedül éjjel és oldaj meg a gyerek ellátását? (Fontos megjegyzés: Balu felkel ha kérem, ez a rész nem róla szól!!!!).
Hogyan lehet azt megoldani, hogy az embernek ha nincs segítsége, akkor maradjon ideje dolgokra, és itt nem nagy dolgokra kell gondolni, hanem arra, hogy reggelizzzen, tusoljon, nagyjából elrakja az ágyat, mosogasson, vasaljon, bevásároljon (csak a végszükséget), ebédet csináljon, igya a teákat (aminek időkorlátai vannak), egye a tejfakasztó bogyókat (újabb időkorlát) és eközben a gyereket etesse meg, majd büfiztessem, tegye tisztába, pótolja a hiányt (vízmelegítés, tápszer, cumi), majd elaltassa a gyerkcöt (ez maga másfél-két óra tiszta időben). És amikor nem a gyerekkel van, akkor PIHENJEN FEKVE, hogy a tej termelődjön, ne kelljen még több tápszert adni, nehogy beálljon a lefelé menő spirál????

Hát akkor ennyit vitaindítónak :)
Különben minden nagyjából rendben, ma voltam 6 hetes cukor vérvételen, péntekre lesz eredmény (ami negatív lesz és slussz!), süt a nap, csak nagyon hideg van. Jövő héten készülünk baba masszázs tanfolyamra, G-ék még egyben vannak, ma mennek vizsgálatra, ha ők is betartják a szokásokat, akkor a vizsgálat napján szülnek. Pici még egyben van, de neki még van is ideje bőven, D pedig júliusig ráér a "babaváró" kollekciónkból :)