Elveszett Jelentés

Sziasztok!
Először is egy szolgálati közlemény: béna vagyok, újakk a net beállítások, vagy mifene, de csak Axa nevében tudok belépni, pedig én Nic vagyok...

Másodszor is: Úristen, azt hiszem negatív rekordot döntötünk a "mennyi idő telt el két post között" versenyben, ami nem verseny, és szörnyű, hogy ennyire nem írtunk ide. Igaz, szerintem már olvasónk sincs, max Áronnak 18. szülinapjára tudunkmajd adni egy kis naplót, hogy hogyan teltek a napjai... ill. jelen esetben a negyedévei :(
Tényleg nem is tudom, hogy hol kezdjem. Talán nekünk is be kellene nevezni egy fogadalom versenybe, hogy minden nap írunk vmi pár sort, ami nem annyira magvas - persze lehet, hogy attól, hogy napi még magvas gondolat / történés lesz - vagy nem tudom, mit kellene tenni, hogy többet írjunk ide. A napok szokásos rutinban csordogálnak, amiket csak hébe-hóba szakítanak meg vmi nem várt események. Mondjuk az elmúlt 3 hnapunk több szempontból sem volt épp unalmasnak tekinthető. A főbb mérföldkövek és események:
- Márciusban Natiékkal Bobóországban jártunk. Nagyon vártuk, sikerült úgy összeszinkronizálni magunkat, hogy akciós is legyen, és egy időben is legyünk, sőt hathatós puncsolásom következtében szomszéd apartmanokat is kaptunk. Az idő is jó volt, szóval minden adott volt ahhoz, hogy CSODÁLATOSAN érezzük magnkat. Na ez nagyjából az elején meg is volt, igaz a 3 gyerek teljesen más szinkronban élt, mindegyik mindig mást akart. Szezi épp hiszti korszakot élt, amin Áron már csak csodálkozott - pedg fél éve még nála is így tombolt :) - no de sebaj. Volt vizesblokk, játszótér, homokozó és egyebek. Oszt beütött a menkű: Nati elkezdtett hányni. Aztán ők hazamentek. Aztán Áron is elkezdett hányni. Aztán mi is hazamentünk. Aztán 2 nappal később Anya is elkezdett hányni, Apa engem ápolt, ill- Áront tartotta tőlem távol - no meg magát. Áron gyorsan jól lett, én is kezdtem, amikor elkövettem a hibát, hogy 3 nap éhezés után vacsira ettem 1 szelet parizert. Nem kellett volna. Este már megint sz*rul, ehhez társult, hogy Balunál az 5 nap pálinkával öblögetés kezdte elveszteni a hatását, és ő is kezdett szarul lenni. Péntek reggel negyed 7-kor négykézláb csúszva hívtam a tesómat, hogy jöjön át Áronért, és vigye el Anyuékhoz, mert mi meghaltunk:( Áron ennek (mármint hogy jön Pepe, ő mehet Eta Mamáékhoz) bitang örült, én csak sasoltam, hogy pakolja az állatait, a pizsamáját (!!!) és megy. 3 éjszakát töltött Anyuéknál. Amióta megszületett, sosem voltunk kettesben Baluval. Romantikus volt: egész nap az ágyban, pizsamában, kiköltöztünk a nagyszobába, TVztünk, aludtunk, beszélgettünk: Te hogy vagy. Sz*rul.. És Te? Már nem görcsöl annyira. Kérsz egy ropit? Nem kell hánynod? És ehhez hasonló csevelyek voltak ...
A dologban a jó, hogy kipróbáltuk, Macska hogyan bírja Anyuéknál az éjszakát, ill. ők hogyan bírják Áronnal. Mondjuk nem ilyen hard core tesztre gondoltunk, de mindenki jól érezte magát. Anyuék tök aranyosan fel is ajánlották, hogy nyugodtan időnként ott hagyhatjuk Macskát 1 éjszakára :)
- És ezzel éltünk is:) Április elején elmentünk sörözni!!!!!! Barátokkal!!! Felnöttprogram :) Áron ANyuéknál aludt, mi éjfélig kimenőn, nagyon jó volt :) Igaz, fáradtak voltunk, álmosak, de nagyon jó volt ismét felnőtt embernek lenni :)
- Aztán egyik délelőtt csörög a telefon. Ibolya az oviből. Volt egy kis baleset a tornán. Áronnal. Frász, aztán rohanás. Közben telefon Balunak, hogy izzitsa az ismerősöket a gyerekklinikán. Áron bal keze eltört, sipirc befelé. Hála Balu osztálytársainak, 2 mp-en belül már a sürgősségi doki előtt voltunk, röngtgen (na itt keten fogtuk le Áront), betegfelvétel a sebélyeszti osztályra: meg kell műteni, de evett, gy várni kell min. 3-ig.... vártunk.... Áron sírt, meg TV-zet, megsírt. Anyuéknak nem mertünk szólni, minek idegeskedjenek feleslegesen, majd amikor műtőben lesz. fél 4-kor tolták be, akkor elmentünk gyorsa ebédelni, és hívni a nagyszülőket. Két titán csövet toltak be a csontjába, de nem kaptunk gipszet, 4 hónap múlva kiveszik a csöveket. Még aznap éjjel hazamehettünk, és megkezdődött az ápolás program. Közben persze szólni a mandula dokinak, hogy az a műtét elnapolva.... Az első napok nem voltak egyszerűek, Áronnak nagyon fájt, szokatlan is volt, meg tagadta a kezét, egy zoknit kellett ráhúzni, hogy ne is lássa. 5 nap múlva bírtuk rábírni, hogy kimozduljon a lakásból: átmentünk látogatóba Zalánhoz a szomszédba. Utána másnap a hegyre, és utána kezdett kicsit feloldódni. Szerencsére azóta a kötés lekerült, gyógytornász is megnézte, rendben van. Augusztusban megyünk kontrollra, és megbeszélni, mikor veszik ki a fémet.
- Múlt héten pedig elbúcsúztunk az orrmanudlától, és a fél garatmandulától. tegnap voltunk kontrollon, minden szépen alakul. Macska 1 napig nyűglődött, azóta eszik, iszik, és a legnagyobb baja, hogy nem ihaz Kubut (rostos gyümölcslét nem ihat), nem ehet fagyit, és nem rohangálhat kedve szerint. két hét szobafogság a gyereknapi programok kellős közepében :( Majd csak kiíbrjuk, és a munkahelyeink is kibírják.
- No és hogy vmi pozitívat is mondjak: én még ilyet sosem, de most igen! Nyertem! 2 fő repjegy 2 éjszaka Parizs! :))))) Vmikor szeptemberben megyünk, még ki kell találni!
- No meg egy közelebbi jó hír, legalábis remélem, az lesz: május végén 1 napos Georallye! 5 éve nem voltam, most visszatérek, és rettegjenek a versenyzők :)

Gyors hírekből ennyi elég, nem merek ígérni semmit, de próbálkozom még visszatérni és nem 5 hónap múlva :(
Puszi!

Szertartások

Már régóta terveztem, hogy megírom, hogy milyen kis szertartásaink vannak, és ma úgy tűnik, hogy el is jutok idáig. Persze úgy vagyok vele, hogy ha ezt most olvasná a gyógypedagógus, vagy az a nő, akihez időnként el kell vinnünk Áront, mert felmerült az az idétlen ötletük, hogy kisfokú autizmus jeleit mutatja Macska, és pont azért mert vannak szokásai, amik ha nem a szokott forgatókönyv szerint zajlanak, akkor annyira nem tetszik neki, biztos azt mondaná, hogy ezek már kórosak. Szerintem meg nem, és menjenek el a sóhivatalba.
Először is, ott vannak a szerepjátékaink. Kész állatfarm és egyéb manófarmunk van, amiből sokat a Tesóm talált ki, és ezeket néha csak ő játszhatja el, na ekkor vagyunk bajban. De vegyük csak sorjába:
- vannak a Kismanók. Ők minden csínytevés okozói, ők rugdossák anyát / apát az étkező asztal alatt, ők tesznek csipeszt az ember ruhájának a hátsó részére, ők piszkálják az embert, és néha-néha ők pukiznak is. No és a legkismanóbb a Zöld Kismanó! Aki egy kis bábú is, és ő a legkomiszabb, akit azét nagyon szeretünk :) Manó lehet Tesó, Balu, én, és a leginkább Kismanós természetesen Áron.
- van a Rendőrbácsi. Ő polgári néven Apa, aki a rendrakás, fogmosás, mosakodás ügyében szokott beavatkozni, no meg lefekvés előtt elkergeti a szellemeket, meg a betörőket. (Ha már az oviban Dávid elmagyarázta a szegény gyerekemnek, hgy éjjel jönnek a szellemek, ő meg elhiszi, és be van szegénykém tojva, ezért most kergetjük őket bőszen!). Néha rendőrbácsira éjjel is szükség van, szerencsére nagyon ritkán, igaz ma éjjel épp ilyen volt. Hiába feküdtem már egy ideje én Macsesz mellett, ő vmi rosszat álmodott, és menni kellett a Rendőrbácsihoz. Mire én átcucoltam a takarókat, sólámpát (mert az is kell), addig ő Apja mellett már aludt. Apja kevésbé. Én viszont igen, lévén a mi ágyunkban mégiscsak több a hely, mégha 3an is vagyunk benne :)
- van a Fürdőkobold. Ő a Tesóm, csak és kizárólag. Vannak fotók is, róla, de nem publikus, csak annyit: a Fürdőkobold az esti fürcsipancsi előtt leszedi Áron ruháját, amit a fejére tesz ... próbáljátok ki hogy néztek ki a fületeken 1-1 gyerekzoknival, fejeteken pedig egy melegítónadrággal a'la bohócsapka. Király :) Kobold csak akkor van nálunk, amikor a Tesóm is, Áron szerint ezen események túl ritkán következnek be, Tesómnak lehet, erről más a véleménye, mert a KObold látogatása előtt általában van egy órás Pepe Bújj, és Nagy Hullám program, aminek az óhatatlan velejárója, hogy a Tesóm leizzad, és betegre nevetjük magunkat, valamint minden olyan helyre bebújnak, ahol nekem ezáltal felesleges porszívóznom.
- Van Nyuszi. Nagy tito (PSZT!!!!!!), de ő Apukám. Általában az ajándékokat bizonyos időszakokban a Nyuszi hozza, de Nyuszi különben is mindig figyel, és nagyon büszke Áronra, ha valamit jól csinál (öltözés, szavalás, pisilés, egyebek) de nagyon szomorú is tud lenni, ha Áron vmit nem jól csinál, vagy köpköd, vagy verexik, vagy általában rosszcsont.. De Nyuszi mérges is tud lenni. És a szülők néha megszűntetendő a kirobbanó hiszti vulkánokat bizony bevetik az audió Nyuszit: felhívjuk Apukámat, aki elváltoztatott hangon néha rendbe szedi Áront. De legtöbbször inkább csak Áron eldicsekszik valami aznapi történéssel neki telefonon, és megnyuxik, hogy beszélhetett a Nyuszival. Atyám, ezúton is thx a helpet!!!!
- Van Bobó, Kisbobó, Bobóanyuka és a teljes Bobócsalád. Ők mi vagyunk Baluval, és Bobóék szintén figyelnek, hogy Áron hogyan viselkedik, öltözik-e egyedül, nem pockosodik az oviban
- a legújabb lakók pedig a Pingvinek. Szegény Balu, ezt ő nyerte meg, de erről ő tehet, minek kezdte el :D Aki látta a Madagaszkár animációt, talán emléxik a hibbant pingvinekre. Szerencsétlenségünkre ezeknek csináltak egy külön sorozatot, Macsesz egyszer belefutott a TV-ben, és azóta like-like. Azt a herélt hangot, ahogy a Közlegény beszél... A hideg kiráz, és Balu nagyon tudja utánozni, Áron meg szereti, úgyhogy mostanság sűrűn van műsoron :)
Nagyjából ennyi a mi kis állatkertünk és vendégseregünk, és mindegyiknek megvan a maga kis szertartása.
Ahogy megvan a lefekvésnek is. Az én okos Nagyfiam Mikuláskor odaadta az összes cumisüveget a Mikulásnak, utána való napokban pohárból még 1-2szer kért tipi tápit, de azóta semmi, viszont van esti mese. Van olyan mese, amit én olvashatok, van olyat, amit csak apa (ez pl. egy német könyvből a rendőrséges történetek ... Balu és a német könyv ... hehe :D), és vannak a "vegyes mesék". Anya fexik az egyik oldalt, Áron középen, Apa másik oldalt, és egyikünk mesél, a másik vagy alszik, vagy próbál nem elaludni. Áron pedig élvezettel hallgat és közben a hajammal játszik. Aztán ha szerencsénk van, akkor 3-4 mese után megszánja a még ébren lévő szülőrabszolgát, és lekapcsolja a lámpát, kidobálja a párnákat az ágyból, hasra vágja magát, és 1 percen belül elalszik. Persze ez nem mindig jön be, mostanában rendszeresen arra ébredünk Baluval, hogy negyed 12 van, és nyomorgunk 3an Áron ágyában....csak arra van energy, hogy átmásszunk a mi ágyunkba, és szunya tovább. A családi élet, események megbeszélése, felnőtt beszélgetések (rendőrbácsi, pingvinek, Bobó és egyéb állatok nélkül) bizony csorbát szenvednek :(
Azt hiszem, nem vagyunk nprmálisak. Vagy épp, hogy normálisak vagyunk, mert mindenki szerint Macsesz egy életrevaló vidám, kacagó Makimajom. Akinek olyan szavajárása van néha, hogy csak kakkukk jön a szülőkből. Ma pél. Tökfilkónak nevezte az apját, mert lerombolt vmi LEGO-t. Szerencsénkre a csúnya beszéd még nem ütötte fel a feját nála, igaz a kezdetektől próbálunk arra figyelni, hogy ne beszéljünk csúnyán - ami nehéz, bevallom - előtte. A legcsúnyább szó a hülye, de azt csak a buta gyerekek mondják, úgyhogy Áron be is szól, ha véletlenül kicsúszik a családban bárkinek a száján, hogy "Azt nem szabad mondani, hogy hülye, mert azt csak a buta gyerekek mondják". Bírom a logikáját :) No meg amikor közli, hogy "Anya én nem mondtam, hogy hülye, csak a Dávid, büszke rám a Nyuszi!". Bírom a kiskrapekot.
Pár nap és 4 éves lesz. Mostanában egyre többször jön rám - biztos az emlékek -, hogy milyen volt pici babaként. Néha, amikor pizsamába öltözünk, és fáradt, szoktam kérni, hogy jöjjön "Picibabába", azaz kucorodjon be a hónaljamba, mint amikor még szopizott, és hadd dudorásszak neki. Van amikor megengedi nekem, hogy babázzak - szigorúan 5 mp, annál több nemánhogy lehessen! -, de van amikor nem. Tegnap kijelentette, hogy ő már nem picibaba, ne akarjak vele picibabázni. Hiányzik, hogy megölelhessem, és simizzem, hogy magamon érezzem - mint amikor a hátamon volt, és úgy sétáltunk, imádtam azt az érzést!!!! Nagyfiú, és hamarosan még nagyobb lesz, és egyre kevesebbet kaphatok majd belőle. Persze amikor meg átölel, vagy nekemrohan, hogy átüleljen, hagyatvágódok tőle, mert olyan nagy és nehéz :) De ezek jó hanyatvágódások :)
Elnézést, a végére elérzékenyültem. Megyek, bemászok mellé az ágyikóba, épp Süsüt néz az apjával.
Puszi!

Xmas Tour - Félidei jelentés

A felén túl vagyunk. Mármint a Nagy Karácsonyi Túrának. Nem tudom, mennyit ettünk, de sokat, hányszor másztunk le-fel a 3. emeletre, de soxor, és mennyit pihentünk - keveset.
24-én délelőtt Balu elment sétálni Macskával - kihasználták, hogy 10 fok volt, verőfényes napsütés, és lehetett végre biciklizni. A szokásos problémával szembesültem: mit adjak az izzadós gyerekre ruhát, mert ha túlöltöztetem, akkor 3 mp alatt lesz csutak víz, ha nem, akkor ez eltart vagy 2 percig is. A kevesebb néha több elve mentén lightosra vettük a figurát, de így is facsarni lehetett a trikóból / pólóból az izzadságot, amikor hazajöttek.

Én nem mentem, mert várt rám a csomagolása az első körös ajándékoknak (a 24-i adagnak). Mikor feljöttek a fiúk, gyorsan ebédeltünk (semmi faxni, virsli), oszt elmentünk Áront altatni. Szerencsére ezt sikerült viszonylag gyorsan abszolválni, mert fontos feladatok álltak előttünk: Balunak a kacsasütés projekt, nekem pedig a fadíszítés, maradék csomagolás, kicsi rendrakás, tusolás, hajmosás, kicsi pihi, mielőtt ébred a gyerek, és megkezdődik a Karácsony!
A faállítással, díszítéssel gyorsan kész lettem, Balu is a kacsa bepakolásával a sütőbe, minden kis csomag a fa alatt várakozott, amikor mondtam Balunak, hogy dőljünk le, mert kell 5 perc pihi, hogy utána induljon a szépészeti hadművelet (Áron ekkor cca 70 perce aludt, nála az átlag 2-2,5 óra). Balu kinyitott egy sört, én letettem a hátam az ágyra... majd halljuk, hogy édes kis tappancsok plattyognak kifelé a kisszobából, sveszik célba a nagyszobát, ahonnan a következő mondat hangzott el: Anya, itt a karácsonyfa!!!! Másfél órát aludt. Mi 2 percet pihentünk.
Nem volt mit tenni, elkezdődött a karácsonyi ünnepségsorozat: Éneklés, puszik, majd Áron rávetette magát a csomagokra. Nem érdekelte, hogy kié az ajándék, ő bőszen kicsomagolta az összeset, igaz, ami nem az övé volt, az nagy kegyesen átszolgáltatta a célszemélynek. Idén nem volt nagy ajándék, inkább sok picit vettünk Macskának, mert tudtuk, hogy imádja, ha sokat kell bontania :) Azért a szülők is kaptak ajándékot: Balu végre egy vakut, ami - hope - jó lesz, én egy kistáskát, amire már rég vártam, no meg még volt pár apróság. Macskának bejöttek az ajándékok, főleg a helikopáter, amit Duploék gyártanak, azóta az is felsorakozott a két tűzoltó és egy rendőrautóhoz, meg a F1-es autójához, amik standard közlekedőkellékei, és alvás felvigyázói lettek esténként.
A kacsa finom lett, Áron is evett belőle, még egy kicsit játszottunk, oszt beborultunk az ágyba, és ezzel vége is volt a napnak.

25-én Anyukámékhoz voltunk ebédre hivatalosak. A délelőtti sétából nem sok lett, habár mindenféle trükköt bevetettünk. Mivel elszóltuk magunkat, hogy Anyuméknál is lesz karácsonyfa, ezért a gyerek rástartolt a Júlia utcára, hogy ő nem sétál, hanem megy oda. Nem is tudom, miért? :)
Anyuméknál is volt egy kis karácsonyozás, utána hazajöttünk, hogy Áron itt aludjon, és végre mi is pihenjünk. Na az már nagyon kellett :) Kicsit rendbe szedtük a lakást (konyha - mosogatás, kellene egy mosogató gép, de hova tegyük???), képeket nézegettünk, válogattunk - picassán és facsén van belőlük pár. Este megint anyuméknál kötöttünk ki, mert mostanában Áron rákapott az esti mesére. Persze jó német gyerekként nem ám a magyarra, hanem a Sandmann-ra, ami még régi NDK-s mesefigura. Atyámmal nézik a német adón, és nagyon tetszik neki:) Vacsi után jöttünk haza, fürcsi kimaradt, és go szpatty. Szülők is ezt a programot futtatták - én először a gyere ágyában, aztán a sajátunkban.

Macska mostanában csikorgatja alváskor a fogát. Pontosabban csak az éjszakai nagy alváskor, és akkor is akkor, amikor félálomban van. Amikor hajnalonként szól, hogy menjek át, akkor szoktam hallani, és félelmetes hangja van :( Utánanéztünk, hogy mi okozhatja, és nem lettünk boldogabbak. Állítólag fel nem dolgozott stressz. Nem igazán történtek változások az életünkben az elmúlt 2-3 hétben, hacsak az nem, hogy nincs cumisüveg és tipitápi. Ez lenne az oka? Amikor kérdezzük, hogy mi a baj éjjel, akkor meg azt mondja, hogy fél a rossz fiúktól, meg a betörőktől. Nem tudom, honnan szedi ezt, pontosabban sejtjük - az oviban van egy cimborája, az szokott neki butaságokat mondani, és Áron meg mindent elhisz. Úgyhogy most új eljárás van lefekvés előtt: megnézzük, hogy minden ajtó / ablak be van-e zárva, odaállítjuk a bejárati ajtóhoz a rendőr motoros bácsit, az ablakhoz a rendőrhelikoptert, és ők vigyázzák az álmot. Remélem, használni fog, mert különben elfogynak Áron fogacskái :(
Ma anyósomhoz megyünk ebédelni, este a Tesóm itt alszik - megbeszélte Áronnal, azt hiszem ez egy extra pockosodós este lesz, sok rohangálással, és röhögéssel, alsó szomszédtól előre is sorry - remélem, nem építünk újabb bunkert a nagyszobába, mint karácsony előtti héten - azt ugyanis 3 napig kerülgettem behúzott hassal, hogy lépni tudjak egyáltalán :)

Puszi mindenkinek, majd még jövünk!

Írtál blogot? - Írjál blogot!

Az elmúlt időszakban többször is elhangzott kettőnk között ez a shakespeari szintű párbeszéd Baluval, aminek - mint azt minden bizonnyal láttátok - nem nagyon lett foganatja. Mindig jól megbeszélte az egyik a másikkal, hogy ok, majd ír blogot, oszt nem lett belőle semmi. Pedig történések voltak / vannak, csak valahogy olyan szinten vagyunk betunyulva, hogy az valami szörnyű.
Én különösen hullámzó teljesítményt nyújtok, habár inkább a takaró alá akarok elbújni, és hagyjon mindenki békén trendhez konvergálok, pedig történnek nagyon jó dolgok is.
Pl. Áron egy nagyon jó dolog. A héten (jaj, már hétfő van, akkor a múlt héten) volt a Nagy Maratoni Elő Karácsonyi Ünnepségsorozat, amiben volt bábszínház, meg Alma koncert inkl. Mikulás no meg az ovis Xmas Party. Mindegyikre készültünk, de vegyes lett.
A Bábszínház az lett volna Zsolnay Negyedben, és igen, csak lett volna. Áron többször volt már az ovival Bábszínházban, szereti (állítólag), így mi is örültünk, hogy végre - normális szülőhöz valóan - időben elpattanunk a munkahelyről, és elmegyünk a kisgyerekünkkel együtt megnézni egy színdarabot. Nem mentünk. Áron közölte, hogy ő bábszínházba csak az ovisokkal megy, velünk nem. És ezt komolyan is vette, mivel másnap délelőtt szépen el is ment az ovisokkal. Mi meg ott álltunk - az egyébként gyönyörűen karácsonyi fényekbe öltöztetett - Zsolnay Negyedben a hidegben, és no műsor. Ilyen a mi formánk. Meg a gyerekünk.
Alma koncert csütörtökön volt, egyetemi Mikulás ünnepség. Tavaly nagy sikerre vettük az akadályt, igaz, a végjátékban a Mikulás már nem annyira volt gyere-be, de előtte volt nagy rohangálás, tinci-tánci, amihez - lehet - az is közrejátszott, hogy Zalán barátunk is ott volt. Zazi idén nem tudott jönni, mert beteg, így egyedül mentünk (Pepével, mint erősítéssel "felszerelkezve"). A koncert kicsit hangso volt, oszt lehalkították, de a gyerek nem ment táncolni. Ült az ölünkben, és csak nézelődött - kissé megszeppenve - , hogy mikor jön már a Mikulás.... Aztán megérkezett, és onnantól már nem volt gond. Sőt! A Mikulás mikuláscsomagot is hozott (a balga), ami tele volt csokival. KÁNAÁN!!!! Áronunk úgy gondolom, hogy az élete tojásallergiás időszakát (=no tojás, édesség) próbálja bepótolni azzal, hogy ha csokihoz jut, akkor kétpofával enné. A szülők meg nem hagynák. Ezek általában kisebb konfliktusokhoz vezetnek. Lehet, az lenne a megoldás, ha simán mindig kaphatna csokit, amikor kér, de szerencsére nem szokott kérni. Csak ha meglátja vhol a lakásban. Ami a Mikulás Time miatt most kicsit sűrűbben előfordul. Gonosz szülők vagyunk (én különösen, Balu néha saját jogon elcsábul a csokival kapcsolatban), és nem igazán adunk neki csokit. Van egyrészt az egészség / Fog faktor, no meg az egészség / nem ezzel tömjük magunkat faktor, no meg az, hogy Áronnál nincs olyan, hogy csak 1 darab. Valahogy mindig kitrükköz még egyet, meg még egy utolsót, és az utolsó utáni utolsót. Úgyhogy inkább hard core elvonás van. Már amikor nem vagyunk figyelmetlenek, és nem dugjuk el a csokit. Ez a csütörtöki party-n nem igazán sikerült, csak kisebb közelharc árán, de az a jó, hogy 5 perc után már másra koncentrál, és elfelejti a csoki excidentet :)
És akkor jött a péntek, ovis xmas. Kezdődött azzal, hogy 2 nappal az esemény előtt közölték az oviban, hogy fehér ingben (nem poló) kell hozni a gyereket, mert két műsorszámban is fellép. Oppá! Nekünk nincs ingünk (ill. 1-et vettem 1 hónapja, de nem fehéret, nem vagyok én megőrülve, Áron és a fehér felső hadilábon állnak egymással). Para, majd körbetelefon, van-e vkinek méretben passzoló fehér ingje. Nem volt. Anya durc, oszt shoppingolt egyet aranyáron. Kimosás, szárítás, vasalás. Oszt csüt du a másik ovónéni közli, hogy akkor kockás ingünk van-e, mert a Gyermek kér számban is szerepel, és kellene. Na itt elpattant az agyam, és mondtam, hogy Bocsi, az ovi vezetője 1 nappal ezelőtt fehér inget rendelt, megvettük, nincs kockás ingünk, és jó lenne, ha nem fél nappal előre szólnának, mert varázsolni tudok, de csodát tenni nem. ... nem vagyok biztos, hogy vette a rejtett  üzenetet. Mondtuk, hogy fehér ing és kész.
Előre láttuk a nehézségeket, ami abból adódhatott (és adódótt is), hogy ebéd után de még before alvás a gyerekeket minden szülőnek haza kellett transzportálnia, hogy az ovis nénik tudjanak készülni. A félelmünk: hogy altatjuk el Áront, aki normál ügymenetben itthon 2,5 órát alszik, és fél 4-re a műsor helyszínén kell lenünk vele. Már akkor mission imposible-nek tűnt a dolog, hát amikor észrevettük, hogy ez a gyerek nem igazán akar alaudni, miután hazaérve meglátta az autóit. De ha nem alszik, akkor olyan bitang pockos lesz délutánra, hogy ott nem lesz szereplés, meg koncentrálás. Nem spannollak Titeket, 2-re minden altatós trükköt bevetve elaludt, mi bőszen nekivetettük magunkat a pogácsák sütésnek, és 3-kor nekiálltunk keltegetni.... Rohanás Expo Centerbe, gyerekek szinte páran, helyfoglalás, Balu elhúzott anyukámékért, én meg foglaltam a helyeket, védtem a cucainkat és rohangáltam Macska után, aki egy merő víz volt 10 percen belül. Amikor Baluék visszatértek, gyorsan átöltöztettem, de addigra szegényke már megrémült, nem akart elengedni engem, depláne nem akart a színpadra menni. Szerencsére megoldottuk az ovinénikkel közösen, és ez megérte. Az én kisfiam (mit kisfiam: Okos Nagyfiam) a második műsorszámban EGYEDÜL állt a színpadon, és verset szavalt, majd okosan meghajolt. (Zárójeles: otthon pedig azóta is elszavalja ... na nem, nem a saját kis 4 sorosát, hanem az 5 éves fiúk versét: Ady Endre: Kis, karácsonyi ének című versének első két bekezdését.... nagyon sok sor ... nekem is sok lenne ... ő meg csak mondja, és mondja, és a végén büszkén meghajol... sírós jelenet, legalábbis az anyukájának :))
A második szereplés a várt pockosodásba torkollott, mivel ott már Dávid barátja is a színpadon volt, mellette, amit nem kellett volna.... de az is lement, utána a gyerekek rávetették magukat a sütis asztalra (amin okos szülők közül valamelyik egy 2 literes kólával is megspékelt...), rohangáltak, mi összepakoltunk, és hazajöttünk.
Aztán, hogy rossz dolgokat is írjak. Elkapott a szokásos év végi lemerülős betegség, ami megint a "fülemen" kötött ki, még mindig érzékeny. Áron is köhög már vagy egy hónapja, de ez inkább olyan időjárás és pára függő. Nagyon fáradt vagyok, pedig ma pl. átaludta az éjszakát a Drága, ami mostanában olyan 1/3 arányban szokott sikerülni. Talán annak is betudható (ez már jó dolog), hogy itt járt nem rég a Mikulás, és elvitte Áron összes cumisüvegét. Cserébe pedig itt hagyott egy Duplo tűzoltóállomást. Bűcsút intettünk a tipitápinak (már ideje volt), és azóta csak 2szer kérte, este meseolvasás van - igaz, mindkét szülővel, mert az úgy buli, ha mindhárman bepréselődünk Áron ágyába :)
Nem igazán van xmas hangulatom. Az idő sem segít, a fáradtságom sem, igaz, azt látom, hogy Áron egyre jobban izgul, most már szerintem igazán élvezi az ünnepeket, elhiszi (még egy ideig remélem :D) a Mikulás, Angyalok és Jézuska meséket, és nagyon várja már a holnapot ... igaz gyanítom, ebben bőszen benne van a meglepi faktor, mert azokat nagyon szereti ... ja, melyik gyerek nem? :)
Remélem, Balu - és a Ti - igényeiteket ki tudtam elégíteni ezzel a mai post-tal, ha eljutunk odáig, teszek majd fel pár képet, az oviban is volt fotózás, úgyhogy vannak "giccses" ünneplős képek a Gyerekről :)
Ha nem beszélnénk, akkor ezúton kívánok mindenkinek nagyon boldog, békés ünnepeket, és 2014-re minden jót és szépet!
Puszi: Nic

7vége-7vége

Csak hogy kedveskedjek a 7végén felénk látogatóknak ime a második poszt 1 napon belül! :) A hétvégéből sajna már csak a délután van vissza meg az este, de Áron alszik, mi meg ledöglünk egy NCIS-t nézni.
Drága Zsófi és Pitta! Köszönjük még1x hogy itt voltatok, emeltétek a 7vége fényét! Jó volt veletek beszélgetni 1ütt lenni, enni inni jót kacagni :) Jövőre veletek ugyanitt, vaagy odafent? Aztán Jakuzákra..izé jakuzzira fel! :))

Pittáéknak szeretettel :)

Erőteljesen kell gondolkodnom, hol is hagytuk abba úgy cirka 3,5 hónappal ezelöttt...hát rég volt az biztos. És mivel ma itt voltak Pittáék, (és még lesznek holnap is! Örülünk ám nektek nagyon! Hát még Áron! :) ) és mivel szóba került, hogy bizony már régen írtunk (igen tudom már más is szóba hozta.. :) ) ezért gondoltam elvetek pár sort, hogy ne feleslegesen kattitngassanak a népek az oldalunkra. :)
Kezdjük értelmünk értelmével, az olykor arany gyermek, olykor kis gonosztevő Áronnal. Az utóbbi időben nő mint a bolondgomba...szerintem olyan 110cm-nél tartunk...és 20 kilónál. Lassan adhatnánk már az iskolába, nagyon nem lógna ki az elsősök közül - legalább is ahogy elnéztem 1-2 kisdiákot nemrég. Az értelme is sokat fejlődött, kész mondatokkal áll elő, olyan csavarásokkal hogy csak a fejünket fogjuk néha...és kombinál..veszettül kombinál, és emlékszik..ami neki fontos abból mindenre. És ha szülők nem, abból bizony botrány van. Pl.hogy hol van a versenyautója, vagy hogy a 7 végére ezt meg azt kap...bezzeg ha nekünk ígér valamit, na az már más tészta..ott erősen felejtőssé válik sok minden, pláne ha a rábe Szülők olyat szeretnének, amit Őkelme nem szeretne...pl. a haj mosás..vagy vágás, köröm vágás, esti fürdés..és a többi. No itt a memória és a hallás erősen szelektálta vállik, és bizony nem egyszer kemény fenyegetéssel tudjuk csak rávenni erre vagy arra. Ami még pozitív, hogy mostanában kevesebb a kemény hisztije...a csapkodós harapós ordibálós verzió. Remélem lassan elhagyja majd, kop, kop,kop.
Mi pedig megvagyunk, meló meló, reggel kelés, majd rimánkodás Áronnak, hogy időben induljunk el - ami szinte soha nem jön össze. Ha maszek cégnél melóznék, valszeg már ki lettem volna rúgva, de itt még hál isten nem. Bár kevés a diák, lebeg felettünk Damoklész kardja..remélem nem üti le a fejünket.
Nic meg..hát elég csak annyit mondanom - rezsiháború. Ott is sűrűn imádkozunk, hogy a nagy piros energiaszolgáltató húzza ameddig csak lehet!
Na ennyit mára, nem ígérek semmit, de remélem hamarosan írunk újra! Pusza, pá!

Az elveszett csapat

Helló Mindenki!

Ismételten eltűntünk 1 hónapra, ismét elnézést. Most is csak dióhéjban amíg Anya eszik,Áron meg Tesz-vesz várost néz egy kicsit.
Megvolt a Balaton túránk. 1 hét volt de még ráhúzott volna mindenki 1-2 héttel! Nagyon jó hely volt, nagy zöld kert, fák is voltak, szúnyogháló mindenhol, és jó idő! Vittünk felfújható medencét, de fel sem fújtunk, inkább a Lellei homokos strandra jártunk, ami Isteni volt! Képeket már tettem fel a képalbumba! A hölgy számát megjegyeztük, jövőre IDE megyünk vissza.
Azóta viszont meló meló. Nekem sajnos kiesett egy kollégám - bicikli baleset - így egyel kevesebben vagyunk, de a laboroknak el kell készülni szeptemberre - igaz ma lesz még egy egyeztetés az órarendről, remélem nem forgatják fel fenekestül! Nicole sincs jobb helyzetben, Ő még többet melózik, mellette én sokszor focistaférjnek érzem magam.
Áron is fejlődik, egyre ritkábban pisis éjszaka a pelus, lassan azt hiszem elhagyhatjuk - bár épp ma nem akart tőle megszabadulni; wc-s pisilés után közölte, hogy neki kell vissza. Beszélni egyre többet beszél, egyre jobban értjük, és néha olyan dolgokat húz elő a "csöpp" fejéből, hogy ámulunk és bámulunk!
Visszamentünk vele a korai fejlesztőbe, de hál Isten minden rendben vele. És a mandulája is szerintem kisebb lett, lehet jó ez a Propoliszablettás kúra?

Indul a mandula..vagy talán mégsem?

Helló Drágáim! Szombat van..fél 7. én 5 óta fent vagyok, amikor is az Úr kikérte a tipitápit, én meg nem bírtam visszaaludni. A fiatalok odabent szuszálnak, én meg gondoltam egyet írok egy kis blogot.

A héten meglátogattuk azt a dokit, aki a mandulaműtétre ki lett választva (többen is igen pozitívan nyilatkoztak róla, olyan 40-45-ös pasi). Elmentünk hozzá, megnézte Áront (Ismét volt nagy sírás..kicsit fóbiás a gyerek, azt majd a végén Ő is orvos lesz mint a Nagybátyám - Ő hasonlóan utálta a dokikat kiskorába, volt vasvillás kergetés is :)) - majd a következőket mondta. A mai szabályok szerint, ha a Gyermeknek nincs 5-6 durva (tüszős) mandulagyulladása, akkor NEM szabad kivenni a mandulát. Azt Ő is látja, hogy a mandulák nagyok,valamint  az orrmandulája is nagy (ami a logopédus szerint a beszédfejlődést is gátolja valamelyest) , és hogy vannak rajta un. hegek, olyan mint a hold lyukacsos. Ezek az előző doki szerint már nem gyógyuló elhalt hámsejtek,ami miatt már nem látja el a feladatát ezért ki kell venni, mert egy góc, és ráhúzódhat ide oda, emez szerint a lyukak un. csatornákba vezetődnek le ami - a garatmandulával 1ütt ha jól emlékszem - a nyirokcsomóknál köt ki, és a ráhúzódás egyes szervekre nem konkrétan bizonyított. Viszont az teljesen normális hogy mindegyik nagy és ilyen, aktívan működnek, védik a szervezetet. Annyit mondott még hogy 2 hónap múlva kontroll, ha kell a beszéd miatt az orrmandulát kicsit megfaragják - na a mi időnkbe ilyen nem volt - de semmi kiszedés. Nicole "kicsit" ideg, hogy most akkor kinek van igaza, menjünk-e el egy harmadik dokihoz - És tegyük ki Áront még egy kínszenvedésnek, vagy bízzunk meg az egyikben. Ja ugye az első doki is nagy hírnek örvend, csak Ő már nyugdíjas. A második doki azt mondta, igen ismeri az első dokit, de szerinte az Ő nézetei egy kicsit már elavultak.
Lehet csak a műtétöl való félelem vagy valami más, de én úgy érzem talán a második számú doki mellett tenném le a voksomat. Hinni akarom, hogy az orvostudomány az elmúlt 20-30 évben fejlődött annyit, hogy a második doki modernebb nézetei vannak közelebb az igazsághoz!

Rajtam meg kitört a midlife crisis, hiába ez az utolsó 3-asal kezdődő évem :), ami abban nyilvánul meg, hogy autót szeretnék cserélni. Meg is van a három kedvenc, Ford C-max, Citroen C4 Picasso (én és 1 francia autó, de az ADAC tartostesztje hatott rám) és a nagy kedvenc Toyota Prius. Ez utóbbiról sajna le kell mondani, mivel 4 évesen is kb 4,5 misi - hacsak nem ad ajándékba 2 1,5 millát! :) - , igaz ha az átlagos benzin fogyasztásunkat nézem, akkor 10 év alatt ezen 1,5 milliót!! lehet spórolni. A másik két modellből ugye  van benzines meg dízel. Mivel relative keveset használjuk ezért ugye ne vegyek dizelt - igaz jól fogyaszt, de ugye mi 85-90%ban városban használjuk, ami nem igazán a dízel kedvence, na és lassan is melegszik be, na és ott van egy tanulmány ami pont a modern dizelmotorok rákkeltő hatását  taglalja, majd erre egy vegyész pasi reagálása is, ami a környezettudatos énemnek egy kicsit sokk volt. (Istenem pedig a C4 Picaso E-HDI-je úgy de úgy bejön!)
Szóval maradnának a benzinesek, de azok ebben a méretosztályban 10litert esznek százon. Vagy ott vannak az ój 3 hengeres ecobost motoros C-maxok 1.0-ás motorral, jahh nemrég kezdték el őket kiadni az is 4,5 misitől indul. És persze olyan autó kéne aminek magasított az ülése, és azért legalább 400 literes a csomagtere, és nem 100 éves. A Priusos ár sokkoló hatása azt hiszem kicsit lenyugtatott, azt hiszem abbahagyom a keresést,és maradunk a "Sziszi"nél, okos vezetéssel nyáron 7,5-es városi fogyasztással. Bár úúgy szeretnék valami máásba is beleülni! (tudom, pofát befog, és  menjek el 1-2 autószalonba és élvezzem ki azt! :-/ ) Na ugye hogy meghibbantam!

Óóóó mobile-de Találtam egy szuper Prius-t! hát.. csak sajnos gyanúsan olcsó, gyanúsan keveset futott és gyanúsan tiszta a motortere... vajon honnan lophatták??? :)

Mozgalmas nyár

         

Úgy tűnik, hogy nem fogunk unatkozni ezen a nyáron. 3 hét, és indulunk Lellére, már húzogatjuk a naptárban minden este, hogy még mennyit kell addig aludni. Ismét önző dög szülők leszünk, és – igaz, nem hiszem, hogy a többi érintett annyira tiltakozna – viszünk magunkkal erősítést. „Pepe Búj”, alias a Tesóm egész héten velünk lesz, és azt hiszem, csak akkor fog tudni pihenni, ha Áron is alszik. De ezt tudja, volt már velünk, sejtheti, mire vállalkozott: kergetőzésre, fára mászásra, homokvár és sárvár építésre, focizásra, csipkelődésre, és sok-sok nevetésre :) Anyukámék és Balu Anyuja 3-3 napra jönnek, egymást váltják majd,úgyhogy lesz segítségünk, így talán mi is pihenhetünk majd Baluval kicsit.

Eredetileg terveztünk volna még egy hetet, vagy szintén Balcsi, vagy csak itthon hármasban, és úgy tűnik, ez meg is valósul, csak nem egészen úgy, ahogy terveztük: azt a hetet azzal fogjuk tölteni, hogy a Kistörpét szeretgetjük (ez mondjuk így is állandó program), és közben tömjük fagyival, vagy bármi hideggel, amit csak szeretne (ez mondjuk nem állandó program), mert vár ránk egy mandulaműtét. Doki bácsi, aki arról nevezetes, hogy csak végszükség esetén mondja ki a műtét szót, sajnos 7főn Áron torkába kukkantva kimondta. Elengedett még minket nyaralni, de utána nincs kecmec, a szerveknek menniük kell. Nagy volt a dilemma, hogy mihez kezdjünk: van ugye a Gyerekklinika, ahol gyerekre vannak szakosodva, de ott az anyukák nem alhatnak bent a gyerekkel. (akkor nem is vannak gyerekekre szakosodva azt hiszem….). Meg van a felnőtt Fül-Orr-Gégészet. Ahol műtenek gyerekeket, és anyuka bent lehet a gyerekkel, és ha egy kis hátszele van, akkor kétágyas szobában. Rövid habozás, piackutatás után a felnőtt részleg mellett döntöttünk. Jövő héten keresünk dokit, és megyünk újabb vizsgálatra Doktor Leóhoz (Tesz-Vesz Város, ismerős?), és kitűzzük a nagy napot. Úgyhogy a plusz egy hét „együtt a család, és pihenünk” részt kicsit át kell(ett) alakítani.

Macska (Áron beceneve) egyre komiszabb. Olyan hisztiket le bír vágni, hogy én csak röhögök, persze magamban, mert olyankor kifelé felmegy bennem a pumpa. No meg néha belül is elszakad néha a cérna.  De közben meg egyre többet szövegel. Kitört a nyár, elkezdett csúzdázni, ismét felfedezte a hintázás örömét,és kifejezetten élvezi, hogy most már mindent ehet. Ezt persze a szülők is, no meg a nagyszülők!!!! Kedvencé avanzsált a palacsinta. A Nutellás palacsinta, mert ja kérem, élni tudni kell :) A nagyik meg versenyt sütnek neki több napi ellátmányokat.  No és be kell, hogy valljam, engedtünk a nyár csábításának, és ettünk fagyit….

Az elsőt Apa vette neki, de ennek története van. Áronról tudni kell, hogy cipőfóbiás. Van 1 kedvence (azt különböző méretekben mindig megvesszük, remélem leszokik majd erről, mert 42-es méretbe nem hiszem, hogy gyártják), azt hajlandó, mást nem. És jött a meleg, és ezzel jöttek a szülői gondok, hogy azért sportcipőt mégsem adhatunk a Lurkó lábára 40 fokban, úgyhogy vettünk szandált. Ismertettük már Macskával korában, Nyuszi hozta, meg Bobó küldte, meg mindent bevetettünk, de Őlordsága nem akarta felvenni. Egyik ilyen alkalommal Apa kétségbeesetten azt bírta mondani, hogy Áron, aki felveszi a szandit, az kaphat lent csokifagyit. A válasz? NEM!!!! Úgyhogy maradt a kiscipő… majd 2 nap múlva, egyszer csak azzal állt elő, hogy ezt ő fel akarja húzni. Gyanútlan szülő örömködött, hogy jé, megjött a gyereke esze, hogy nem akarja pácolni a lábát, de nem!Illetve de, megjött az esze, csak olyan, mint egy kis dinoszaurusz, akinek ha a farkára lépnek, azt csak 2 óra múlva veszi észre az agya. Hát Áron agyába 2 nap kellett, hogy összeálljon a szandi - fagyi kapcsolat. Se szó, se beszéd felvette, majd elmentek sétálni (én maradtam otthon takarítani, vasalni). És amikor a Promenádon a vendéglő kitelepülő fagyis kocsijához értek, a Kis Franc ékes összetett mondattal a következőt nyilatkozta leesett állú apjának: "Apa, felvettem a szandit, kérek szépen csokifagyit" Balu köpni-nyelni nem tudott, de ezen logika ellen nem volt más ellenszer, csak egy gombóc fagyi :)

Egyébként még nem gyógyultunk meg. Balu a héten még itthon maradt, doki néni nem engedte, újabb adag gyógyszer, köhög, mint a kehes kutya. Én megvagyok, csak 12 órákat dolgozok, és rohadtul dűhít, hogy más kollégák meg bruttó 8-at se, de sírnak, hogy jaj, nekik mennyi dolguk van. Áron megvan, néha azért még köhécsel, de kedd óta megint jár oviba.
Ezen felül egy másik tűzkeresztségen is átestünk.  Aki ismeri a Nicole és a Lyme fertőzött kullancs esete című horror sztory-t, az tudja, hogy nekem milyen komoly kullancs fóbiám van. Tegnap Áronban volt egy. Kiszedtük. Küzdelmes volt, de kint van. Csak utána roppantam össze, és most számolom a napokat és veszettül lesem a helyét, hogy ne legyen semmi ... azóta bűzlő kullancs anti sprayvel kenegetem. Csak azt nem értem, hogy vagy naptej, vagy kullancsriasztó. Vagy  akető mehet egybe?
 Teszünk majd fel képeket is, volt Balu Törpével Apukámék "Hegyén" - kiskert, és nem bírt ellenállni a tájnak.

Most abbafejezem, mindenkit pusszantunk!!!!!

Bronhiticus maximux

Nah kedves Olvasóink! Kicsit rég írtunk, we're so sorry! Most is addig csinálom a bejegyzést, amíg a Főnök Úr ki nem kapcsolja a gépet... Jelentem a kiscsaládon keresztülrobogott a bacis megbetegedés.. Azt hiszem talán Én vagy Áron kezdte.. Én még tetéztem azzal, hogy hah jobban vagyok, a maradékot kitekerem magamat Spiningen...mindezt 2x ..na és persze mindig rosszabbul lettem utána. Az eredmény irány a doki..kapni antibiotikum.. Szóval Áron rondán köhögött meg szerdán eldőlt a bölcsibe - ha ott lefexik, akkor tuti beteg... - másnap irány reggel a doki, Ő is antibiotikum, de most legalább időbe elkaptuk.. Csütörtökön Nicole is egyre rosszabbul lett, neki a hangja ment el.. Ő is megkapta a saját kis gyógyszerét. Én meg pénteken. Szóval most kórság van, de hál Istennek már javulunk mind! Áronon már 2 napja nem látszik semmi...kis szimuláns! :) No ennyit így hirtelen...megyek reggelit csinálni a kiscsaládnak! Pusszantás