2012. január 21., szombat

Torta, repülő, szélvész és a könyv

Ígértük, hogy írunk élménybeszámolót a dupla szülinapozásról, különös tekintettel a torta makingre. Itt szeretnénk ismételten megragadni az alkalmat, hogy köszönetet mondjuk M-nek és E-nek, akik receptekkel segítettek, tartották bennünk a lelket, hogy igenis, sikerülni fog. A második torta ripsz ropsz elkészült, finom lett, elfogyott, de előtte készítettünk azért képet az utókor számára is. (ja, és természetesen nem lett kihányva, mert tojásmentes volt, nemúgy mint az 1. éves szülinapos). Szinte kedvet kaptam a torta sütéshez, mert ez valóban jó móka :))))



Áron egyre ügyesebb, mostanában azzal szórakozik, hogy lábujjhegyen lépked, búj-búj zöldágazik a lábaink között - itt azért Balunak erősen figyelnie kell, nehogy szopránba nyomja Áron feje a tudjátok miket a lába között, de már egészen gyakorlottak vagyunk. No és Áron - igazi pasi - rákapott a popsi taperra. Ez olyan kor nem gáz, amikor hárman vagyunk itthon, jókat nevetek, de ma speciel akkor kezdett el taperolni, majd a nadrágomat lefelé húzogatni játszásiból, amikor éppen Huby volt nálunk vendégségben. Izé... kissé kellemetlen volt. És persze rohangál. És kergetőzik. És pakol, és nem állítja meg semmi, ha én éppen összepakoltam a fél szobát, hogy legalább közlekedni tudjunk, egy mp alatt ismét csatatérré változtat mindent.

Xmasra kaptunk egy csomagot Lufi Ádámtól (nagyon kedves partnerem a munkahelyről), és abban volt egy bazi nagy felfújható repülő. Nem fújtuk fel, szépen el volt téve. Gondoltuk mi, hogy szépen el van téve, mert a Gyerek az egyik délutáni ágyunkonugrálunkésmászkálunkapagyomrándőlafázunk indokkal bizony felfedezte a szatyrot, és benne az összehajtogatott repülőt. Na, több sem kellett neki, addig nyüszögött, meg mutogatott, amig fel kellett fújni. Én 2 mp próbálkozás - lila fej, no oxigén - után átadtam Apának ama nemes feladatot, hogy megküzdjön a szörnnyel, és ő természetesen férfiasan - és levegő után kapkodva bár - de megoldotta a helyzetet, és lőn repülő! Ja, meg nagy sivitozás, és rohangálás, engem meg a frász kerülgetett, hogy mikor mit ver le ezzel a bazi nagy izével a gyerek. Egy óvatlan pillanatban elvettem, leeresztettem, és a szekrény mélyére süllyesztettem. Mondtam is Ádámnak, hogy legközelebb mini labdát hozzon :D

Még karácsonyra kapott Áron egy könyvet. Igazából mi néztük ki a könyvesboltban, mert olyan jónak tűnt, és leadtuk a rendelést vmelyik családi Jézuskának, aki teljesítette is a kívánságot, és lőn. Na nem világosság, hanem annak megismerése, hogy a gyerekeket a külföldi könyvkiadók már korán a Való Világra (nem, nem az RTL-es verzióra) nevelik. Mert mi kell egy gyerekeknek szóló böngésző könyvbe? Először is politikailag korrekten kell kerekesszékes emberke. No meg hordozós anyuka. Itt jegyzem meg, hogy kabát alatt a gyerek kifelé néz egy néger hölgyön. Ez több szempontból is vitzes, mivel kifelé nem hordozunk általában, pláne nem hiszem, hogy egy néger hölgy (már bocs a néger jelzőért) kifelé vinné a gyerekét hason, és nem kendőben maga felé, de nem nyitok itt hordozós topicot, úgyhogy abbafejezem. No és van pályaudvaros kép, ahol van kéregető (kizárólag kutyával), meg bagózó várakozó, no és a kedvencünk: a jegyautomatát rugdosó dühös férfi. DE! Mindez még nem elég - és akkor nem beszéltem Pedróról, a perui utcazenészről! Nem, van múzeum, ahol van kép amolyan Picasso utánérzéssel, van Van Gogh virágosváza, és természetesen, mert a múzeumokban ilyen is van, és egy gyerekkönyv a valóságot mutatja, és bizisten nem bírtak volna más képet ide tenni, van egy bazi nagy női akt! Egy gyerekkönyvben! A jó édes anyjukat, azt! :(



Egyébként jól vagyunk, köszönjük kérdéseteket. Kicsit sok a munka, lévén engem bedobtak egy nemzetközi projektbe, és kicsit sok benne az utazás, meg a feszülstég, szerencsére Balu hátországként jól viseli. A végtörlesztés úgy tűnik, sikerál, szerdán megyünk közjegyzőhöz, de előtte még egy csomó papírt el kell intéznünk, úgyhogy nem fogunk unatkozni. Éhes vagyok. Nem kellene most már enni, lévén este 10 is elmúlt. Hol vannak már a régi szép idők, amikor hajnal kettőkör simán benyomtam egy fél adag színes kalácsot? Hol, hol, 2 éves múlt Áron.... már nem kell 2 óránként megjelennem nála... Kis Törpém:)

3 megjegyzés:

szokei írta...

Azt hiszem indulok hozzátok és azt a repülőt trombitának nézem. Megfújom. Ha jól látom az egy AUA A320

Axa írta...

Valahogy éreztem, hogy Te leszel az első beíró Pittám! :) Ha ezt nem is de 1 másikat odaadhatunk.. az 1 összerakós asszem airbus.

szokei írta...

Szinte mindig én vagyok az első. Láttam az arckönyvön, hogy on-line vagytok, így lestem a blogot is. + beraktátok a "vörös posztó"-t is. :))