Lusta Dick edzésbe áll

Balu háta lassan javul, az enyém meg lassan beáll, úgyhogy úgy döntöttem, hogy leszoktatom a Gyereket a lépcsőzünk de anya karjában programról. Persze csak szépen fokozatosan, mert iszonyat visszhangzik a lépcsőház, ha a Tiltakozó Masina belelendül a sírásba, úgyhogy csak módszeresen haladunk a Lenini úton. Felfelé ugye amint átlépte a kaput a kis (Bah, méretes!) lábacskáján, azonnal indul az ANYA vegyél fel program kétségbeesett szemekkel és karnyújtással párosított műsorszám. Én erre felkapom, majd elindulunk (ő mosolyogva haj morzsolva, én fújtatva). Osztán a csúnya anyuka lerakja. Először csak egy fél szintet ment gyalog (az utolsó fél szintet), aztán fokozatosan növeltük a távot, és lám, a gyerek vígan lépcsőzik a kacsómba kapaszkodva felfelé. Lefelé dettó! A reggeli indulások mostanában kissé horrorosak, visítva tiltakozik az öltözés ellen, de aztán elindulunk (APPPA vegyél fel, karnyújtás, rimánkodó szemek műsor a menő), aztán anya felkap, gyerek mosoly, hajcsavar, anya fújtat. És a féltávnál leteszem, és vígan lépcsőzünk lefelé. Csak arra kell figyelni, hogy Balu nehogy nyissa a lenti kaput, aminek ugye a kapu csillingelése hangot is ad, mert arra a gyerek éktelen APPAAA-APPPA zengésbe kezd, és megmakacsolja magát. De már erre is figyelünk, úgyhogy remélem hamarost beleedzem a gyereket a saját maga lépcsőzésbe :)

Tegnap érdekes élményünk volt a délutáni séta vége felé. Éppen indultunk már hazafelé, Kis Törpe szépen kézenfogva totyogott mellettem, amikor az utca végében jött 4 suhanc srác (olyan gatyaletolós, menő, Flourtomisbézbólsatyekos húdelazzavagyok típus cirka 12 éves évjáratból) és egy műanyag üveget rugdostak maguk előtt. Áronnak persze rögtön megtetszett a történet, meg is állt, hogy akkor ezt ő most megnézi. A skacok - annak ellenére, hogy cca 5 fok volt - leültek a betonkerítésre, ami az utca végén volt, és ott folytatták a lazulást. Áronnak több se kellett, ő is odament a kerítéshez és próbálta ráapplikálni a popeszát a hideg kőre. Hát ez annyira nem tetszett, mondtam is neki, hogy ez nem jó, mert megfázik a kukaca, de ő nem adta fel, isz a nagyfiúk is ott ültek. Belőlem erre kijött a pedagógia, és kicsit hangosabban mondtam Áronnak, hogy a fiúk sem ülnek a kövön sokáig, mert ők is tudják, hogy az hideg és jobb, ha felállnak. És lássatok csodát! A 4 hangoskodó, húdelazavagyok kiccsávó udvariasan felállt, köszöntek Áronnak és elindultak szépen tovább. Van még remény, és szorult még beléjük udvariasság :)