2012. január 1., vasárnap

Elmaradások és ígéretek

Ma van az első nap. Úgy gondoltuk Baluval, hogy akkor ezt a napot ki is használjuk, és végre kicsit bővebben jelentkezünk, mert az elmúlt időszakban bizony - csúnya módon - hanyagoltuk a blogot, és ezáltal a Kedves Olvasókat is, azaz Titeket. Higgyétek el, nem volt szándékos, és az a feltett szándékunk - ha már itt az új év, és ez ilyenkor úgyis dívik -, hogy idén sűrűbben jelentkezünk, még ha nem is minden nap vmi magvas hosszúval, de rendszeresebben max néha kicsit rövidebben.

De kezdjük azzal, hogy mi is történik mostanában velünk. Baluval melózunk. Ezerrel. Teljesen meghibbanósra sikeredett a december, nála a szokásos év vége, igaz szerencsére december közepétől már délutáni műszak nélkül, nálam meg teljesen szokatlan módon terhelősre. Ez is indokolta, hogy nem jelentkeztünk, mert a szabad perceinket egymással, a családdal és Áronnal töltöttük. No meg azzal, hogy ne nagyon piszkáljuk egymást, mert a munkás feszültségek megspékelve Csipu egyre gyakoribb hiszti rohamaival kicsit megviselték az idegeinket, és olyankor gyorsabban robbanunk. Pont emiatt is iktattunk be lógós napokat, amilyen volt pl. a Síkondai Túra, ahol döglés volt, kis locspocs, meg szauna, elterülés, egy jó ebéd, sétálás, kézen fogás. Vagy december 20 után, ahol amíg a gyerek a Zaciban kergette a csajokat és a kisautókat, mi magunkban voltunk. Na ja, meg vagy kismillió emberrel, mert ekkor intéztük a maradék xmas bevásárlást, a kacsa beszerzést, és nem utolsó sorban a hitelünk kiváltását.
Mert biza mi is beállunk a sorba. Ostorozom magam azóta is, hogy hülye közgazdász vagyok, mert tök sokáig nem foglalkoztam a témával, lévén nem nagy a hitelünk, meg nem is akkora gond a törlesztőt fizetni, meg úgyis megnyuxik majd a piac, meg a HUF hitel kamata úgyis az egekbe fog menni, de aztán beadtam a derekam, és nekifutottunk a témának. Hogy aztán december másnapján FRZS team-től kapjuk az infót, hogy Balu közmunkás státusza ezúttal aranyat érhet, mert kap vmi kedvezményt, de hogy mit, azt senki sem tudja most, de állítólag jobb lesz mint a piaci. És mi erről nem tudtunk. Kiderült, hogy Balu Drága elment szabira 20-án, és 22-én reggel ment a köremail az egyetemen, hogy 23-án reggelig kell jelentkezni... ment a bammegozás, meg a telefonálás az üres irodáknak, de végül kiderült, és megyünk efelé...

Na de hogy a gyerekről is írjak, el kell hogy mondjam, hogy ez a kis lókőtőnek új neve van: Lusta Dick. A név második fele utal a súlyára (14,8), az előtag meg a lépcsőzéshez való hozzáállására. Az ugyanis nem vmi pozitív. Mondhatni siralmas. Mivel Balu háta két napja ismételten sztrájkol (ha látnátok, milyen sexin néz ki a Flector tapasszal és a rögzítésre / melegítésre bevetett Hippsy derékmelegítőmmel eldobnátok magatokat:D), ergo most én vagyok a cipelő brigád. Ha meg nem bírom, és leteszem - ami egy Anyukámék - Krisztina tér útvonalon min 2* előferdül - akkor jön a hiszti, krokodilkönnyek, majd felvevés után boldog hajcsavarás és nyugodt mosolygás. Meg kell zabálni ... jó lenne lerágni róla pár kilót, szívesebben cipelném, az biztos :)

Macska még mindig nagy szerelem. De úgy tűnik, ez kezd egyoldalúvá válni, mert Fecske ( a fekete cicus) mostanában amint meglátja Csiput, beiszkol a kis odújába, vagy egy kocsi alá. Áron meg Cic-Cicezik neki, de nem jön. A lukból az egér (macska), nem. Nem jössz elő, úgy éljen e fej, jó lesz helyetted énnékem ... meghibbantam :) Persze amikor már éppen rábeszéljük mindenféle egyéb látványosság ( gombák, kisautó, lépcsők, galambok, újságos bódé stb) emlegetésével a Kiskorút, hogy induljunk már arrébb, a nyervákoló dög előbújik, és a Radarszemű azonnal kiszúrja, és kezdődik az egész elölről. Ami nektek vitzesnek tűnhet, nekünk nem annyira, mert ez 3 fokban enyhén fagyott sárban tapicskolást jelent.

Szerencsére Anyukámékat ingyen hívjuk stabilon. Napjában vagy 10szer. Na nem azért, mert nem bírunk nélkülük élni, hanem mert KELL. Balu dolgozott egyik nap kicsit, amíg Áronnal én otthon voltam, és a következő párbeszéd zajlott köztünk cca 2 órán át. Füfü! (Áron). Füfü alszik (Anya, azt jelenti, hogy nem videózunk hajnali fél 7-kor). Mama! (Áron). Mama alszik (anya). Papa (Áron). Papa alszik (anya). Pepe (Áron, ez a Tesóm neve). Pepe dolgozik (anya). Appa. (Áron). Apa is dolgozik (Anya). Mama! (Áron).... ezt a mantrát néha megbolondítottam azzal, hogy Mama és Papa reggelizik, vagy éppen fogat mos. Na a fogat mos részre Áron ilyenkor elpattan a fürdőbe és követeli a fogkefét, amit meg kell vizezni és kell rá fogkrém is. Igen, követeli. Az üres fogkefe nem jó. Ez a majdnem 2 éves TörpePipitér reggel és este fogat mos, ha látja, hogy a szülők is ezt teszik, vagy ha vki kiejti a bűvös szót a száján. Büszke vagyok :)
Visszatérve a telefonáláshoz, van amikor már nem tudok milyen indokot kitalálni, és megajuk magunkat a 90 centis Erőszaknak: felhívjuk anyukámékat. Akik már kapásból úgy veszik fel a telefont, hogy Áron van a túloldalon, ami akkor vitzes, ha speciel én hívom őket vmi nem gyerekes témával :) Anyumék meg boldogan beszélgetnek a gyerekkel, aki eközben a füléhez tartott telefonnal sétál a lakásban. És ha megunja anyum hangját, mondja, hogy Papa, és akkor Atyám veszi át a stafétát :)

Arra persze kevésbé büszke, hogy a bölcsi utolsó hetének egyik napján azzal fogadtak a gondozók, hogy Áron nekiállt köpködni és csípni. Most ez a legújabb a Hisztirepertoárban, és ennek nem örülök. Eddig volt a csapkodunk, ütünk, dobálunk, és most ezek is. Ha otthon vagyunk, egyszerűen leteszem a földre és leülök vele szembe, amig ő tombol. Aztán megkérdezem, hogy kidühöngte-e már magát, mert ha igen, akkor jöjjön oda hozzám. Odabújuk, megnyugtatom, és megy játszani, mintha mi sem történt volna. Játszik a vasútjával, amit xmasra kapott. Nagyon tetszik neki, de Anyának jobban :) Már alig vártam, hogy megkapja, és végre én vonatozhassak :))))

Így teltek a napok, próbáltunk sétálni sokat, igaz a Gyerek vhogy nem csípi a sötétben való sétálást, úgyhogy inkább 7végén délelőtt túráztattuk meg, no meg magunkat is. Xmas elmúlt, nagy rohanósra sikeredett, szinte alig voltunk itthon, igaz, Áron alvásidejében délutánonként pihentünk Baluval, az nagyon jól esett. Holnap újra indul a mókuskerék, búcsúzóul álljon itt pár kép a Kiskorúról, amit mostanában készítettünk:

4 megjegyzés:

szokei írta...

Micsoda becenevek. :))

JOUE írta...

Buona sera!

Remélem sikeresen jártok a frank hitel átváltásával. Akkor, ahogy egyeztettük a személyes találkozásunkkor, volt egy pénzügyi tanácsadás..., mert ugye az FRZS Team nem felejt!

Don Roberto

Nico írta...

Igen kedves TEam Tag, volt. És most jön a fekete leves, hogy ennek díja is van? :)

szokei írta...

A végtörlesztés törvényileg díjmentes. Javaslom szóljatok a jakuzáknak, ha Don Roberto ezért pént kérne. :))