Ágyban

Most valahogy úgy érezzük magunkat mint Pittáék. Ágyban fexünk - igaz nincsenek nyögések ;) - 2 laptoppal. Nic melózik én meg írok 1 kis blogot, ha már megtettük ezt az újévi fogadalmat :)
A testem mostanában makacskodik... kezdődött 2-3 hete a szokásos beállt a derekammal - ez még elmegy évente 1-2x szokott lenni, ilyenkor Flektor fekvés pihentetés 3-4 nap és helyrejön. Nade! most helyrejött, azt bent guggolok Áronnál a kádnál aztan amikor fel akarnák kelni, baromi nagy fájdalom a hátamba, mint akit 1 péklapáttal vertek volna meg... éjszaka 2 flektor tapasz, elmúlt 1-2 nap alatt. Tegnap reggel nyakfájás, majd ma reggel a bal vállam de úgy, hogy csak R2D2-san forgok mint 1 robot. Mókás így vezetni, főleg ha elfelejted és hirtelen balra akarsz nézni, egyből bang a tű a válladba! Lehet a kor teszi, vagy a testem kezdi megunni a 15 kiló fel le emelgetését és cipelését, nem tudom. Csak azt tudom, hogy ha indul a szorgalmi időszak nekiállok úszni! Az segíteni fog, I hope!
Holnap Nic ismét Pest... fu..ing projektek. Lassan megszokom, csak Áron nem annyira. Esténként már rendesen nekiáll "anyázni" na akkor elő kell vennem mindenféle trükköt, autót, labdát, könyvet, fényképalbumot - újabban ezeket nézegeti, nagy apa apa felkiáltásokkal , mert anyára annyira nem ismer rá a rövid haja miatt - kaját, vonatot, SÜSÜT. Hál istennek a filmnézésig még nem jutottam. Az a végső menedék. Valamikor a közeljövőben viszont lesz 1 pasis alvás - anyát elszólítják a gonosz energianepperek. Érdekes lesz. Régebben irtóztam volna tőle, de most inkább kíváncsi vagyok. Áron gondolom kevésbé, de hát az élet már csak ilyen: Tapasztalások sorozata!

Torta, repülő, szélvész és a könyv

Ígértük, hogy írunk élménybeszámolót a dupla szülinapozásról, különös tekintettel a torta makingre. Itt szeretnénk ismételten megragadni az alkalmat, hogy köszönetet mondjuk M-nek és E-nek, akik receptekkel segítettek, tartották bennünk a lelket, hogy igenis, sikerülni fog. A második torta ripsz ropsz elkészült, finom lett, elfogyott, de előtte készítettünk azért képet az utókor számára is. (ja, és természetesen nem lett kihányva, mert tojásmentes volt, nemúgy mint az 1. éves szülinapos). Szinte kedvet kaptam a torta sütéshez, mert ez valóban jó móka :))))



Áron egyre ügyesebb, mostanában azzal szórakozik, hogy lábujjhegyen lépked, búj-búj zöldágazik a lábaink között - itt azért Balunak erősen figyelnie kell, nehogy szopránba nyomja Áron feje a tudjátok miket a lába között, de már egészen gyakorlottak vagyunk. No és Áron - igazi pasi - rákapott a popsi taperra. Ez olyan kor nem gáz, amikor hárman vagyunk itthon, jókat nevetek, de ma speciel akkor kezdett el taperolni, majd a nadrágomat lefelé húzogatni játszásiból, amikor éppen Huby volt nálunk vendégségben. Izé... kissé kellemetlen volt. És persze rohangál. És kergetőzik. És pakol, és nem állítja meg semmi, ha én éppen összepakoltam a fél szobát, hogy legalább közlekedni tudjunk, egy mp alatt ismét csatatérré változtat mindent.

Xmasra kaptunk egy csomagot Lufi Ádámtól (nagyon kedves partnerem a munkahelyről), és abban volt egy bazi nagy felfújható repülő. Nem fújtuk fel, szépen el volt téve. Gondoltuk mi, hogy szépen el van téve, mert a Gyerek az egyik délutáni ágyunkonugrálunkésmászkálunkapagyomrándőlafázunk indokkal bizony felfedezte a szatyrot, és benne az összehajtogatott repülőt. Na, több sem kellett neki, addig nyüszögött, meg mutogatott, amig fel kellett fújni. Én 2 mp próbálkozás - lila fej, no oxigén - után átadtam Apának ama nemes feladatot, hogy megküzdjön a szörnnyel, és ő természetesen férfiasan - és levegő után kapkodva bár - de megoldotta a helyzetet, és lőn repülő! Ja, meg nagy sivitozás, és rohangálás, engem meg a frász kerülgetett, hogy mikor mit ver le ezzel a bazi nagy izével a gyerek. Egy óvatlan pillanatban elvettem, leeresztettem, és a szekrény mélyére süllyesztettem. Mondtam is Ádámnak, hogy legközelebb mini labdát hozzon :D

Még karácsonyra kapott Áron egy könyvet. Igazából mi néztük ki a könyvesboltban, mert olyan jónak tűnt, és leadtuk a rendelést vmelyik családi Jézuskának, aki teljesítette is a kívánságot, és lőn. Na nem világosság, hanem annak megismerése, hogy a gyerekeket a külföldi könyvkiadók már korán a Való Világra (nem, nem az RTL-es verzióra) nevelik. Mert mi kell egy gyerekeknek szóló böngésző könyvbe? Először is politikailag korrekten kell kerekesszékes emberke. No meg hordozós anyuka. Itt jegyzem meg, hogy kabát alatt a gyerek kifelé néz egy néger hölgyön. Ez több szempontból is vitzes, mivel kifelé nem hordozunk általában, pláne nem hiszem, hogy egy néger hölgy (már bocs a néger jelzőért) kifelé vinné a gyerekét hason, és nem kendőben maga felé, de nem nyitok itt hordozós topicot, úgyhogy abbafejezem. No és van pályaudvaros kép, ahol van kéregető (kizárólag kutyával), meg bagózó várakozó, no és a kedvencünk: a jegyautomatát rugdosó dühös férfi. DE! Mindez még nem elég - és akkor nem beszéltem Pedróról, a perui utcazenészről! Nem, van múzeum, ahol van kép amolyan Picasso utánérzéssel, van Van Gogh virágosváza, és természetesen, mert a múzeumokban ilyen is van, és egy gyerekkönyv a valóságot mutatja, és bizisten nem bírtak volna más képet ide tenni, van egy bazi nagy női akt! Egy gyerekkönyvben! A jó édes anyjukat, azt! :(



Egyébként jól vagyunk, köszönjük kérdéseteket. Kicsit sok a munka, lévén engem bedobtak egy nemzetközi projektbe, és kicsit sok benne az utazás, meg a feszülstég, szerencsére Balu hátországként jól viseli. A végtörlesztés úgy tűnik, sikerál, szerdán megyünk közjegyzőhöz, de előtte még egy csomó papírt el kell intéznünk, úgyhogy nem fogunk unatkozni. Éhes vagyok. Nem kellene most már enni, lévén este 10 is elmúlt. Hol vannak már a régi szép idők, amikor hajnal kettőkör simán benyomtam egy fél adag színes kalácsot? Hol, hol, 2 éves múlt Áron.... már nem kell 2 óránként megjelennem nála... Kis Törpém:)

Kettő

És idáig is eljutottunk. Az ember nem is hiszi el, hogy rohan az idő...bizony bizony a mi drága kis HusiHuszárunk ma lesz kereken 2 éves. Igaz még van vissza neki kb. 15 perc, de megelőlegezünk neki itt is 1 BOLDOG SZÜLINAPOT! :)
Jelentem a tortasütés remekül sikerült, a tortát elpusztították..az ovisok, Áron nem evett belőle annyit, de ezen nem is kell meglepődni, hiszen áron nem 1 édesszájú, hál istennek!

Tortaaaaa

Kellene egy torta, olyan, amit Áron meg is eszik. Pontosabban megenni minden tortát megenne, csak nem biztos, hogy benne is marad. Maholnap szülinap, és a tavalyi tortát konkrétan kihányta. Nem nem azért, mert olyan rossz volt, csak akkor még nem tudtuk, hogy tojásallergiás, és abban biza volt. Most eszeveszetten a fejembe vettem, hogy sütök két kacsómmal neki saját tojásmentes tortalapon túrótortát, és ehhez teszteljük az "alátétet". Eddig 0:3-ra állunk. Vmi ötlet? Tojásmentes tészta, amire lehet zselatinos túrókrémet tenni?
Vagy vmi más torta ötlet, ami szigorúan tojás, és lehetőleg csokimentes?

Axiómák

Az axióma jelentése ugyebár valamely olyan tény melyet különböző okok miatt nem lehet, vagy nem kell megcáfolni (hja de rég volt már matekóra - analízis óó jeee) Szóval felállítottunk mi is 1-2 axiómát, meg állítgatunk most is, miért is kel fel a Kicsi éjszakánként - hál isten most már kevesebbszer! Volt olyan, hogy kell a fürdető - levendulás, attól megnyugszik. aztán jött a sólámpa ez sokáig tartotta magát - és lehet van is benne igazság. Régebben voltak a rossz idő, jönnek a fogak, front van és még sok egyéb axióma. :)
No most van 1 újabb, ami Nicole-t dicséri Ez pedig az orrszívó axióma. Azaz ha este kiszívjuk a gyermek orrát akkor átalussza az éjszakát. Eddig ez tartja magát. 2 napig nem nem szívtunk, és éjszaka szívtunk :) Tegnap este szívtunk, és éjszaka voilà nem szívtunk :)

Lusta Dick edzésbe áll

Balu háta lassan javul, az enyém meg lassan beáll, úgyhogy úgy döntöttem, hogy leszoktatom a Gyereket a lépcsőzünk de anya karjában programról. Persze csak szépen fokozatosan, mert iszonyat visszhangzik a lépcsőház, ha a Tiltakozó Masina belelendül a sírásba, úgyhogy csak módszeresen haladunk a Lenini úton. Felfelé ugye amint átlépte a kaput a kis (Bah, méretes!) lábacskáján, azonnal indul az ANYA vegyél fel program kétségbeesett szemekkel és karnyújtással párosított műsorszám. Én erre felkapom, majd elindulunk (ő mosolyogva haj morzsolva, én fújtatva). Osztán a csúnya anyuka lerakja. Először csak egy fél szintet ment gyalog (az utolsó fél szintet), aztán fokozatosan növeltük a távot, és lám, a gyerek vígan lépcsőzik a kacsómba kapaszkodva felfelé. Lefelé dettó! A reggeli indulások mostanában kissé horrorosak, visítva tiltakozik az öltözés ellen, de aztán elindulunk (APPPA vegyél fel, karnyújtás, rimánkodó szemek műsor a menő), aztán anya felkap, gyerek mosoly, hajcsavar, anya fújtat. És a féltávnál leteszem, és vígan lépcsőzünk lefelé. Csak arra kell figyelni, hogy Balu nehogy nyissa a lenti kaput, aminek ugye a kapu csillingelése hangot is ad, mert arra a gyerek éktelen APPAAA-APPPA zengésbe kezd, és megmakacsolja magát. De már erre is figyelünk, úgyhogy remélem hamarost beleedzem a gyereket a saját maga lépcsőzésbe :)

Tegnap érdekes élményünk volt a délutáni séta vége felé. Éppen indultunk már hazafelé, Kis Törpe szépen kézenfogva totyogott mellettem, amikor az utca végében jött 4 suhanc srác (olyan gatyaletolós, menő, Flourtomisbézbólsatyekos húdelazzavagyok típus cirka 12 éves évjáratból) és egy műanyag üveget rugdostak maguk előtt. Áronnak persze rögtön megtetszett a történet, meg is állt, hogy akkor ezt ő most megnézi. A skacok - annak ellenére, hogy cca 5 fok volt - leültek a betonkerítésre, ami az utca végén volt, és ott folytatták a lazulást. Áronnak több se kellett, ő is odament a kerítéshez és próbálta ráapplikálni a popeszát a hideg kőre. Hát ez annyira nem tetszett, mondtam is neki, hogy ez nem jó, mert megfázik a kukaca, de ő nem adta fel, isz a nagyfiúk is ott ültek. Belőlem erre kijött a pedagógia, és kicsit hangosabban mondtam Áronnak, hogy a fiúk sem ülnek a kövön sokáig, mert ők is tudják, hogy az hideg és jobb, ha felállnak. És lássatok csodát! A 4 hangoskodó, húdelazavagyok kiccsávó udvariasan felállt, köszöntek Áronnak és elindultak szépen tovább. Van még remény, és szorult még beléjük udvariasság :)

Elmaradások és ígéretek

Ma van az első nap. Úgy gondoltuk Baluval, hogy akkor ezt a napot ki is használjuk, és végre kicsit bővebben jelentkezünk, mert az elmúlt időszakban bizony - csúnya módon - hanyagoltuk a blogot, és ezáltal a Kedves Olvasókat is, azaz Titeket. Higgyétek el, nem volt szándékos, és az a feltett szándékunk - ha már itt az új év, és ez ilyenkor úgyis dívik -, hogy idén sűrűbben jelentkezünk, még ha nem is minden nap vmi magvas hosszúval, de rendszeresebben max néha kicsit rövidebben.

De kezdjük azzal, hogy mi is történik mostanában velünk. Baluval melózunk. Ezerrel. Teljesen meghibbanósra sikeredett a december, nála a szokásos év vége, igaz szerencsére december közepétől már délutáni műszak nélkül, nálam meg teljesen szokatlan módon terhelősre. Ez is indokolta, hogy nem jelentkeztünk, mert a szabad perceinket egymással, a családdal és Áronnal töltöttük. No meg azzal, hogy ne nagyon piszkáljuk egymást, mert a munkás feszültségek megspékelve Csipu egyre gyakoribb hiszti rohamaival kicsit megviselték az idegeinket, és olyankor gyorsabban robbanunk. Pont emiatt is iktattunk be lógós napokat, amilyen volt pl. a Síkondai Túra, ahol döglés volt, kis locspocs, meg szauna, elterülés, egy jó ebéd, sétálás, kézen fogás. Vagy december 20 után, ahol amíg a gyerek a Zaciban kergette a csajokat és a kisautókat, mi magunkban voltunk. Na ja, meg vagy kismillió emberrel, mert ekkor intéztük a maradék xmas bevásárlást, a kacsa beszerzést, és nem utolsó sorban a hitelünk kiváltását.
Mert biza mi is beállunk a sorba. Ostorozom magam azóta is, hogy hülye közgazdász vagyok, mert tök sokáig nem foglalkoztam a témával, lévén nem nagy a hitelünk, meg nem is akkora gond a törlesztőt fizetni, meg úgyis megnyuxik majd a piac, meg a HUF hitel kamata úgyis az egekbe fog menni, de aztán beadtam a derekam, és nekifutottunk a témának. Hogy aztán december másnapján FRZS team-től kapjuk az infót, hogy Balu közmunkás státusza ezúttal aranyat érhet, mert kap vmi kedvezményt, de hogy mit, azt senki sem tudja most, de állítólag jobb lesz mint a piaci. És mi erről nem tudtunk. Kiderült, hogy Balu Drága elment szabira 20-án, és 22-én reggel ment a köremail az egyetemen, hogy 23-án reggelig kell jelentkezni... ment a bammegozás, meg a telefonálás az üres irodáknak, de végül kiderült, és megyünk efelé...

Na de hogy a gyerekről is írjak, el kell hogy mondjam, hogy ez a kis lókőtőnek új neve van: Lusta Dick. A név második fele utal a súlyára (14,8), az előtag meg a lépcsőzéshez való hozzáállására. Az ugyanis nem vmi pozitív. Mondhatni siralmas. Mivel Balu háta két napja ismételten sztrájkol (ha látnátok, milyen sexin néz ki a Flector tapasszal és a rögzítésre / melegítésre bevetett Hippsy derékmelegítőmmel eldobnátok magatokat:D), ergo most én vagyok a cipelő brigád. Ha meg nem bírom, és leteszem - ami egy Anyukámék - Krisztina tér útvonalon min 2* előferdül - akkor jön a hiszti, krokodilkönnyek, majd felvevés után boldog hajcsavarás és nyugodt mosolygás. Meg kell zabálni ... jó lenne lerágni róla pár kilót, szívesebben cipelném, az biztos :)

Macska még mindig nagy szerelem. De úgy tűnik, ez kezd egyoldalúvá válni, mert Fecske ( a fekete cicus) mostanában amint meglátja Csiput, beiszkol a kis odújába, vagy egy kocsi alá. Áron meg Cic-Cicezik neki, de nem jön. A lukból az egér (macska), nem. Nem jössz elő, úgy éljen e fej, jó lesz helyetted énnékem ... meghibbantam :) Persze amikor már éppen rábeszéljük mindenféle egyéb látványosság ( gombák, kisautó, lépcsők, galambok, újságos bódé stb) emlegetésével a Kiskorút, hogy induljunk már arrébb, a nyervákoló dög előbújik, és a Radarszemű azonnal kiszúrja, és kezdődik az egész elölről. Ami nektek vitzesnek tűnhet, nekünk nem annyira, mert ez 3 fokban enyhén fagyott sárban tapicskolást jelent.

Szerencsére Anyukámékat ingyen hívjuk stabilon. Napjában vagy 10szer. Na nem azért, mert nem bírunk nélkülük élni, hanem mert KELL. Balu dolgozott egyik nap kicsit, amíg Áronnal én otthon voltam, és a következő párbeszéd zajlott köztünk cca 2 órán át. Füfü! (Áron). Füfü alszik (Anya, azt jelenti, hogy nem videózunk hajnali fél 7-kor). Mama! (Áron). Mama alszik (anya). Papa (Áron). Papa alszik (anya). Pepe (Áron, ez a Tesóm neve). Pepe dolgozik (anya). Appa. (Áron). Apa is dolgozik (Anya). Mama! (Áron).... ezt a mantrát néha megbolondítottam azzal, hogy Mama és Papa reggelizik, vagy éppen fogat mos. Na a fogat mos részre Áron ilyenkor elpattan a fürdőbe és követeli a fogkefét, amit meg kell vizezni és kell rá fogkrém is. Igen, követeli. Az üres fogkefe nem jó. Ez a majdnem 2 éves TörpePipitér reggel és este fogat mos, ha látja, hogy a szülők is ezt teszik, vagy ha vki kiejti a bűvös szót a száján. Büszke vagyok :)
Visszatérve a telefonáláshoz, van amikor már nem tudok milyen indokot kitalálni, és megajuk magunkat a 90 centis Erőszaknak: felhívjuk anyukámékat. Akik már kapásból úgy veszik fel a telefont, hogy Áron van a túloldalon, ami akkor vitzes, ha speciel én hívom őket vmi nem gyerekes témával :) Anyumék meg boldogan beszélgetnek a gyerekkel, aki eközben a füléhez tartott telefonnal sétál a lakásban. És ha megunja anyum hangját, mondja, hogy Papa, és akkor Atyám veszi át a stafétát :)

Arra persze kevésbé büszke, hogy a bölcsi utolsó hetének egyik napján azzal fogadtak a gondozók, hogy Áron nekiállt köpködni és csípni. Most ez a legújabb a Hisztirepertoárban, és ennek nem örülök. Eddig volt a csapkodunk, ütünk, dobálunk, és most ezek is. Ha otthon vagyunk, egyszerűen leteszem a földre és leülök vele szembe, amig ő tombol. Aztán megkérdezem, hogy kidühöngte-e már magát, mert ha igen, akkor jöjjön oda hozzám. Odabújuk, megnyugtatom, és megy játszani, mintha mi sem történt volna. Játszik a vasútjával, amit xmasra kapott. Nagyon tetszik neki, de Anyának jobban :) Már alig vártam, hogy megkapja, és végre én vonatozhassak :))))

Így teltek a napok, próbáltunk sétálni sokat, igaz a Gyerek vhogy nem csípi a sötétben való sétálást, úgyhogy inkább 7végén délelőtt túráztattuk meg, no meg magunkat is. Xmas elmúlt, nagy rohanósra sikeredett, szinte alig voltunk itthon, igaz, Áron alvásidejében délutánonként pihentünk Baluval, az nagyon jól esett. Holnap újra indul a mókuskerék, búcsúzóul álljon itt pár kép a Kiskorúról, amit mostanában készítettünk: