Vérvétel

Túl vagyunk rajta. És ez a lényeg. Igaz, nem volt olyan szörnyű, mint amit D barátnőmnek kellett átélnie, maikor 20 percig keresték a 6 hónapos kisfián a vénát, aki ezzel kapcsolatban el tudjátok képzelni milyen módon tiltakozott. Csipu is sírt, az újacskáját bökték meg, pár csepp vér kell az allergia teszthez, de neki ez sem tetszett. Eléggé nehezen bírt megnyugodni. Én nem is mertem bevinni a szúrás helyére, Balu volt a hős, rám (no meg a hajamra) a megnyugtatás maradt. Eredmény next szerdán.

Különben Kisfickó szépen fejlődik, a hajfétisről azonban továbbra sem hajlandó leszokni. Sőt, egyre rosszabb. Mostanában már tényleg úgy nézek ki, mint egy szénaboglya, nem is készülnek közös képek, mert inkább nem szeretném ezt megörökíteni. Balunál is keresgéli a "lófarkamat", mondtam is neki, hogy növesszen Bundesliga frizurát :) Néha olyan érzésem van, amikor Csipu játszik / tépi a hajamat, hogy egy törzsi vezető veszett el benne, aki a hajánál fogva húzta be a kiválasztott nőszemélyt a sátrába :)

Nem írtuk asszem, de pár hete beszereztünk egy újabb kisgyerekeseknek "must have" tárgyat, amit ezennel a szagfogó kuka és hintázós fotel mellé tessék felírni: morzsaporszívó! Imádjuk, nem is tudom, hogyan éltünk eddig nélküle. Ja, de tudom. Sok-sok morzsában:)

Most csak egy rövid helyzetjelentésre tellett tőlem. Most ebédeltem, tele a pocak, és az a kevéske vér is oda tódult emésztésre, ezért a fejembe csak a sós lé kavarog, nincsenek egetrengető gondolatok. Legyetek jók!

Tellik-múlik...

... az idő, és észre sem vesszük, de már a 13. hónapot is elhagytuk Kisfickóval közösen. A napok egyhangúan telnek, szépen kialakult rutint csak egy-egy vendégség vagy nagybevásárlás "borzolja". Igazából nem vagyok egy nagy napirend függő, de akarva, akaratlanul kialakult egyfajta rend, ami igazából nem szigorú, mert Csipu alakítja: amikor kel, akkor kelünk, amikor enni akar akkor nem mindig adunk neki (mivel szinte folyamatosan tudna enni), igyexünk ebben vmi rendszert tartani. Ebéd után ha az idő engedi, séta Atyámmal, uzsi után játék közösen, nagy hancúrozásokkal, utána tógakirály, fürcsipancsi és szpátty... jó esetben sokáig.
Minden nap így alakul, és ezért szinte észre sem vesszük, hogy Csipu egyre értelmesebb. Pedig az, és ezt néha meg is mutatja, szinte véletlenül. Azon, hogy ha azt mondom neki az egyik szobában, hogy menjünk és keressük meg a piros labdát, vagy Rudolf-ot (ez egy könyv), és ő átmászik a másik szobába és addig kotor a kis dobozában, amíg pontosan meg nem találja, már szinte meg sem lepődök. De az olyanokon igen, amikor két-három nap tanítgatás után szépen megértette, hogy a kanapéról lábbal, és nem fejjel előre mászunk le. Addig tekeri a kis kufferját, amíg a megfelelő pozícióba nem áll :) Vagy azon, amit tegnap Anyu mesélt. Moziba mentünk Baluval (Párizsból szeretettel, jó volt, Travolta megint szétlőtte a világot a'la Ponyvaregény, ketten voltunk az egész moziban, na ja, ki megy 14:15-kor ilyen helyre????), Anyu vigyázott Fickóra. Ő mesélte, hogy Csipu kiszúrta a fényképező objektívvédőjét, amit véletlenül a kisasztalon hagytunk. Felvette, és elkezdett őőőő-zni anyunak és mutogatott a vasalódeszka felé. Anyu először nem értette, aztán észrevette, amit az unokája már korábban: ott volt a vasalódeszkán a fényképező. És az objektívvédő feladata, hogy védje az objektívet, nem az, hogy heverésszen szerte széjjel :DDD És ezt Csipu tudja! :)

A hétvégén kicsit rákattantunk a fényképezőre azért mi is, és készült pár kép, a két kedvencemet feltöltöm ide is. Persze van még vagy ezer, idővel mennek fel a képtárba azok is. Tudom, hogy elfogult anyuka vagyok, de ez a gyerek egyszerűen szép. :))

Szerdán megyünk vérvételre. Kicsit tartok tőle, habár a hölgy megnyugtatott, hogy csak egy szúrás lesz az ujjacskáján, nem liternyi, mint az állami helyeken.

7végén voltak nálunk Csaby-ék is, már vagy ezer éve nem találkoztunk. Kislányuk Anna (3) úgy szétrobbantotta a lakást a játékokkal, hogy csak néztünk :) Megállapítást nyert, hogy Csipunak még van hova fejlődnie :) Egyébként velük is beszélgettünk Az Nagy Altatás projektről. A feleség jó fél évig próbálgatta a Suttogó módszert, majd feladta. Ők másfél órákat ringatták a kislányt, soxor még most is, úgyhogy a mi helyzetünk annyira nem is rossz. Persze, ugyanakkor ott a másik véglet, aki pikk-pakk megeteti este, leteszi, jó éjt puszu, simi kettőt, oszt a gyerek befordul, és hangját sem lehet hallani másnap reggel 8-ig. Mi félúton vagyunk, akik lélekben edzenek a leszoktatós dologra, csak még nem mertek belevágni. Szerencsére a kétszer kelünk éjjel dologról most leszokott egy hete, talán ezért jobb picit a kedvünk. Vagy csak az enyém? És Balu meg ugyanúgy kivan? Nem tom. Nem tom, hogy mi a jó, mi a jobb. Annyi szakirodalmat olvastam már, hogy ha a gyerek ébred, annak oka van, és a szülők közelségére vágyik, vagy a másik véglet, hogy egy ennyi idős gyereknek már át kellene aludnia egy pisszenés nélkül az éjszakát.

Anyway. Hétfő van. Nem szeretem. A nap se süt, de már szépen hosszabbodnak a napok, és szerdán én vagyok soros a kosarazással, úgyhogy ez a hét talán jobb lesz, mint a múlthét :)
Pusszantás!

Álom álom édes álom

Ismét előtérbe került a szpátty. Drága Gyermekünk 2 hete ismételten kel...ha csak 1x már összetesszük a kezünket. De sajna inkább 2x... felsír, kimegyünk, tutujgatás, aztán 10perc- 1,5 óra közti intervallumban visszaalszik. És mi RÁBE szülők szeretnénk visszakapni az éjszakáinkat. 2-3 hete volt 1-2 nap amikor visszakaptuk, de mostanában ismét elvették tőlünk.
A lehetséges okok.

- hozzászokott az éjszakai kajához,vízhez (ezt a teóriát most osztotta meg velem 1 kollegína..)
- jönnek a fogacskák (ezek folyamatosan...de tényleg)
- front van
- eldugul az orra és nem kap levegőt (most épp kicsit daknyos)
- túl sötét van a szobában
- befordult a hold
- beintegetnek az UFO-k az ablakon
- stb...

A kezelés eddigi módjai:
- este több kaja
- fájdalomcsillapító (nyugi csak 1x vetettük be, mert lázas is volt, de katasztrófa lett az eredménye...)
- éjszaka tipitápi (na erre meg kezdett rászokni...igy elhagytuk)
- homobogyók (caomilla, meg a fenékbetolós...öö nem jut az eszembe, itt még nem lett minden kiaknázva... lsd: http://www.kismamablog.hu/fogzas.pdf)
- esti kifárasztás
És amire még nem vett rá minket a lélek (meg az erő.. Luuke merre vagy???) hogy megpróbáljuk az ágyban visszatenni , ott aludjon el. (ezt 1x már eljátszottuk, de aztán jöttek a  fogak...és a betegség és borult a rendszer)

Szóval most a következő lépés lesz részemről, hogy ohne folyadék ha kel 1-3 között, max kis tutujgatás...aztán megpróbáljuk az ágyba szoktatást is...csak ehhez még össze kell szednünk magunkat.

A tojásmizériát rövidre fogjuk zárni. Jövő 7en irány a maszek allergia teszt. 1 csepp vérből, és nem 3 literből. Igaz nem 2 ft lesz de az állami rendszerbe március 28-ra kaptunk időpontot... kész vicc.

Na ennyit egyenlőre. Most pedig mert jók voltatok felteszek 1 videót a kicsiről :)

A Tojás

The Egg, ovum, stb..hát ezzel van nekünk bajunk. Illetve nem is nekünk, hanem Áronnak. Tudniillik nem kedveli. Igazából nem is Ő nem kedveli, hanem a gyomra. Kiveti magából. Múlt 7végén próbálkoztunk ismételten. És egy jó kis esti rókakergetés lett belőle...újfent. Az incidens után visszanéztük a Babanaplót...és igen az összes rókázáskor ott volt a tojás; és igaz az első kettő tojásevésnél még nem volt róka, de azóta igen. Így felállítottuk a diagnózist. Tojásallergia. Ami jó esetben (tehát esetünkben is!) 3 éves kor körül szépen elmúlik. Viszont addig marad az izgi...mivel szinte az összes oltást tojásban "csíráztatnak". Kérdés ezekre hogy fog reagálni a nagyságos Úr. Reméljük jól!

Bekattanva

vagyok én pár napja.
Apukámnál voltunk kedden délután, lévén olyan hideg volt, hogy séta lefújva, és akkor legalább játszhatott is Csipuval, nem csak becsomagolva tologatta. Jól elvoltak, egyszer csak Madár (ez apukám neve) elővette a gyerekkori furulyámat. Bekattantam! Kisiskolásként az énekkar mellett furulyáztam (kéretik minden 18 +-os gondolatot ezúttal mellőzni!) és nagyon szerettem. Ott helyben elő is adtam a Láttál-e már valaha ... című dalocskát, és megpróbáltam a Boci boci tarkát, de az nem teljesen ment (érdekes, zongorán csont nélkül). Csipunak tetszett, érdeklődően ő is bele-bele próbált fújni:) Azóta kotta vadászat van! A Pál Kata Pétert apu leszedte a netről, a magyar népmesék dallam fejből próbálkozom, a fele megvan, és nagyon élvezem :) ... lehet, hogy a szomszédok annyira nem? :)))

A héten ismét rájöttem, hogy nekünk milyen jó, hogy Csipu olyan, amilyen. Barátnőmnek 6 hónapos kisfiánál vért kellett venni, 20 percig keresték a vénát, pedig protekciót szereztünk nekik, "öreg róka" nővér próbálkozott, de egyszerűen nem találtak. D a folyosón sírt, a gyerek bent. Túl vannak rajta. Ma hívott L, az egyik partnerünk vezetője, neki 4 hetes a kislánya, sérv műtétjük volt. Grrrrr. Nem is akarom felidézni C/G mondatát, hogy előbb utóbb minden gyerek kórházba kerül, de ez van az eszembe. Persze Csipu nem fog, max majd 20 évesen mandulaműtétre, addig a közelébe sem megyünk az ilyen műintézményeknek! Egy ilyen paranyának, mint nekem, az lenne a megsemmisülés.

Idézem VV Gombár Úr mondatát: ma jól vagyok, igen jól vagyok, úúú, bébi :))))
Pusszantás!

Akkor most mi jön?

Van az, hogy a Fickócska éjjel felkel. Vagy hajnalban, kinek milyen eszerint a vérmérséklete. Korábban - akkor még kicsit több anyag volt a cicóimban - én mentem, szopi, tutuj, és szpátty. Oszt lett nagy elfáradás, meg közben a termelés is csökkent, és megtalk, hogy Balu megy. Minden ment is mint a karikacsapás. Voltak olyan napok, amikor Lurkovic átaludta az éjjelt (10-kor szpátty és 7-kor kelés, oh azok a boldog napok!), de amióta jönnek a rágó fogak, azóta megint don't alvás van.
Mi meg tesztelünk, próbálkozunk, és ilyenkor elfelejtjük, hogy még mindig jobb, ha egyszer kel (igaz, mint lejjebb részletezem, nem 5 percre), mintha 3-4* tenné ezt meg. Most úgy néz ki, hogy akármit is próbáltunk eddig, ha felébred (sírva általában), akkor közel másfél óra kell, amíg visszaalszik stabilan. Ezt úgy értem, hogy volt már olyan, hogy 40 perc múlva ismét ágyban volt, de akkor tutti, hogy 10-20 perc múlva megint felsírt és ott voltunk, ahol az elején. Van tutujgatás (séta, ütemesen, ringatva, egy idő után altatódalocskát dúdolva). Van itatás (víz, zsigerből beküld 100 milit egy húzásra - szomjas!). Van cicó egy idő után (ha Balu ment ki, és nem bír már vele). Pár napja már tipitápot is adunk (cicó nem elég, hátha éhes?, a szokásos adagjának a felét, nehogy felhizlaljuk). És az van, hogy tök mindegy, mit csinálunk kell neki másfél óra, amíg visszaalszik. Csak addigra mi meg annyira felébredünk, hogy alig bírunk visszaaludni. Mert hiába megy ki Balu, vagy én hozzá, a másik nem bír aludni, mert időnként felnyiffan, felsír még az ölünkben is, vagy szopi közben is. Dentinoxot is próbáltunk már. Mondjuk azt vki magyarázza meg, hogyan lehet egy szájzáras gyereknek éjjel sötétben belekenni az ínyére a cuccost. Minimum 3 helyre, ami 3szori újra ujjbedugást jelent.
Tippek???? Szerintetek mit vessünk még be?

Ja, és el ne felejtsem, lesz csatos hordozóm!!!! Meghibbantam? Nem, csak van olyan, hogy tesztelni lehet, és feliratkoztam, és március közepén megérkezik hozzám, és egy hétig itt lesz, és kíváncsi vagyok, és akkor már melegebb lesz (hope) és nem télikabátra kell feltuszakolni a gyereket és jaj, de várom :)

MNYP ügyben pedig megadtuk magunkat, bálám birka / szamár módjára beálltunk a sorba, és mentünk a levesbe (ja, nem, az állami nagy kalapba, ami 28 év múlva lukas lesz). Ez van. Aki bátor (vagy botor? ez majd kiderül huszoniksz év múlva) volt, annak sok sikert, kívánjatok nekünk birkáknak is azt!

Uff.