Kórságosan

Azért ez az idei év, valljuk be, nem nagyon jött be nekünk eddig. A múltkori bejegyzés arról írt, hogy Csipu beteg. Utána volt egy kis szünet, ott gyorsan lezavartuk neki a több menetes szülinapt, oszt ő ment Zaciba, és én dőltem ki. Megint a nyirokcsomók, csak most a másik oldal, és most hamarabb vonszoltam el magam dokihoz, és tettem magam félig takarékra itthon. De csak félig, mert látjátok, most is a gép előtt kushadok, és Nektek írok. No meg néha dolgozok is. Habár jó az, hogy már két napja a házon kivülimet kapják arcba a kedves kollégák, akik "Jaj, nem tudom, hogyan kell csinálni" kérdésekkel bombáznak, amire én kedvesen csomagolva megküldöm nekik, hgy olvasd már el az felhasználói oktatási anyag x. oldalát vaze, azért csináltam meg... lassan megszokják, hogy nem vagyok elérhető, és leszoknak rólam ....na de erről ennyit.
A szervezetem még nem heverte ki a tavaly egész éves hajtást, a 3 éve tartó kialvatlanságot, a naphiányt, amit ez a hülye időjárás még csak megbolondít. Nem normális, hogy két napja még az orrom is összefagyott kint, erre ma meg majd 15 fok van.... a gyerekre sem tudok mit adni, mert reggel megfagy, du a kertben meg leizzad, este 6-kor meg már megint hideg van. Legyen már tavasz!!!!!! Jaj, negatív vagyok.
DE! És akkor jöjjenek a "DE"-k, mert azok is vannak ám.
Első DE: Áron - igaz csak módjával - de elkezdett tojást kapni. Mivel a helyi gasztroenter doki eltávozott innen, és Dél-Dunántúl orvosi egyetemi ellátó központjában nem létezik állandó gyerek gasztroenterológus, csak egy pesti, aki heti fél napot rendel itt, és január első hetében protekcióval szereztünk egy időpontot március végére, ezért a gyerekorvossal konzultálva úgy döntötünk, hogy azt az időpontot lemondjuk. És majd kisérletezgetünk. Mást úgysem tehetünk, mert az allergia elmúlásának kiderítésének tuttó módszere, ha adunk neki, és meglássuk. Ha kihányja, akkor még allergiás. Ha nem, akkor nem. Most csak sárgáját adunk neki, mert annak a kevesebb allergizáló hatása van, és utána jön a fehérje. A kis Majom olyan édes, mert már tudja, hogy vannak nem ehet ennivalók, mert tojás van benne. És amikor az Apja sunyiban épp bekapna egy sütit (amiben tojás van, és ő nem eheti, amit tud), akkor fennhangon közli Baluval, hogy "Apa, nem, tojás!".
Igen, vannak mondatok, igaz, még nem a szép szabályos: Apa új szép piros autója típusúak, de már mondatok. Ragozni még csak immel-ámal, de mondatokban beszél, mi meg kamillázunk, miket szövegel. Tudom, a legtöbben már ezen ilyen korban túl vannak, nekünk ez az öröm most kezd el jönni, hogy a gyerek kifejezi végre, hogy mi van a Buksijában. Például, hogy gyere velem játszani. Így szépen, kereken. Persze nem egy szószátyár legényke, nem olyan, mit az anyja, csak a lényeget kommenteli, de imádjuk :)
Február végén 1 egész hét Kolping. Már nagyon várom. Aludni fogunk, meg enni, meg játszani, meg csak nézni ki a fejünkből. Balu úszhat végre kedvére ( már ha ki tudja kerülni a ruganyos 80-as német nyanyákat a vízben), én meg elmegyek nagyi vizi tornára, hogy a bájaimmal hozzam a szívinfarktust a nyugdíjas kolóniára a derékig érő vízben. De nem baj. Már vágom a centit!!!!! És onnantól már tavasz van, és akkor már csak jobb lehet!
Áron továbbra sem alszik. Mármint éjjel. Vekkert lehet igazítani hozzá, hogy fél 2-kor felhangzik az "Anya" sírás, amire én - hónom alatt a kispárnámmal, ja kérem, a gyakorlat - bemászok hozzá, betakarom magam (őt nem lehet), megmarkolja a hajam, elkezdi morzsolni, és megnyugodva szuszog. Vagy miután megvan a hajam, eligazítja magát az ágyon, és elkiálltja, hogy "Balu, tipi-tápi!". Szerintetek? Balu szegény meg megy, és hozza a folyékony mannát. Elkényeztettük. Tudom. Nem kellene. Vagy max vizet. De vessetek meg érte, hulla fáradtan nem kívánjuk a hisztit és az azzal járó hangeffektusokat hajnali kettőkor. Se magunknak, se a szomszédoknak. Ha megkapja az adagot, akkor mint egy jólnevelt kiselefánt oldalra fordul - hajam szigorúan marokban, nehogy már el tudjak slisszanni - és alszik tovább.
Nappal nem vagyunk ennyire engedékenyek. És meg is van a bűnti ezért orbitális hiszt formájában. A legnagyobb hiszti forrás a Videópásztor. Az csak 7végén van. Vagy ha beteg. Normál üzemmenetben nincs délután. Csak a nagyszülőknél (mármint az enyém ágon). És most már ott sem szeretnénk. Mert ott sem volt, oszt Apukám (jót akart csak) elkezdte, és most már ott tartottunk, hogy nulla séta, "Mamához!" felkiálltással a Csöppség átrohant a Kertvároson, és gyerünk anyukámhoz. Ahol első útja a fotelbe vezetvén követelte az "adagot". Na Balu ellentmondott 7főn. Botrány lett. Azóta kerüljük Anyukámékat, mert a Kis Tökfej fejébe ezt még bele kell verni....

Itthon vagyok, és tudjátok mit csinálok - amellett, hogy néha dolgozok, és 45. alkalommal nézem rongyosra az Elnök Emberei sorozat kedvenc részeit -?. Blogot olvasok:) Balutól 2009 karácsonyára megkaptam az eskövős blogunk (emlékeztek? :D) kinyomtatott verzióját. A kezembe akadt, és olvasok. A felére már nem is emlékszem, de olyan jó. És olvasom ezt a blogot is visszafelé. Nem tudjátok, hogy miért van az, hogy 2009-ig száz feletti bejegyzések voltak, és 2010-től meg évente jó, ha 30-40? Mi történhetett vajon... elmúlt a grafomán hajlamunk? Nem hiszem....

Lassan megint ideje lenne egy hivatalos fotózásnak, mert vágyunk már rá. Csak NatiMama megint hízásnak indult hastájon, és nehéz összeegyeztetni, mert a beteges Szentei kórokozókkal nem terhelnénk, viszont jó lenne velük. De nem adom fel. Hallod Nati, előbb utóbb - de még az újabb KisPöcök előtt - megejtjük!!!!

Na megyek, nézek vmi harapnivalót. Azzal nem hitegetlek Titeket, hogy igyekszünk idén többet jelentkezni, mert néha tényleg már arra sincs erőnk, hogy csak úgy legyünk, de bíztos vagyok benne, hogy ez az idei év jobb lesz, mint a tavalyi, mégha a január alapján nem ez látszik. De írjuk ezt a hónapot még 2012-höz és akkor minden rendben is lesz.
Puszi!

Bezárva

Törpe egy hete beteg. Slájmos hörgős köhögése van, a jó a rosszban, hogy nem lázas, és nem a torka / mandulája fáj, ezért legalább eszik. De az rengeteget. Igaz, a főtt meleg étellel továbbra is hadilábon állunk, hacsak nem vmi levesről van szó, mert azt eszi. Pontosabban issza. De mint megtudtam a régi jó étvágya most már a bölcsiben sincs meg, ott is vannak kedvencek, és vannak nemeszemeg-ek. Ezek általában úgy végződnek, hogy vmilyen főzelék. És az egész Siserehad sztrájkol, nem esznek ilyet. Bezzeg rizottó, meg tokány az megy, de főzelék az nem. Persze, mondhatnám, hogy a főzelék az az étel, amihez felnőtté kell válni, hogy megszeresd – ami egyébként így is van – de azért most egy Törpéről, az ő fejlődéséről, vitaminadagjáról van szó. A bölcsisek meg küzdenek, hogy vagy megfelelnek az előírásoknak, és beletömik a főzeléket (velem megtették, kihánytam, azóta a zöldbabfőzelék szagától is hányingerem van), vagy adnak olyat, amit jóízűen befalnak. Most úgy tűnik, a kettes verzsön jött be. De ugye a bölcsi az egy hely, otthon az másik. Otthon semmi sem csúszik. De nem adjuk fel, habár néha tényleg kétségbeesek, hogy nulla, azaz nulla főt ételt tudok a gyerek szervezetébe tenni.  Most pár napja úgy tűnik, hogy a nyeles hús a nyerő. Azt lehet olyan nagyurasan foggal tépni – no meg maszatolni bőszen. Ma megpróbálkozunk a tokánnyal. Balu kotyvaszt, én imádkozok J

Ez a betegség most nem jókor jött. Persze mikor jön jókor? Azt hiszem egyszer már elmélkedtem arról, hogy Áronnak olyan antennái vannak arra, hogy kiszúrja a munka szempontjából leghúzósabb hetet / napokat arra, hogy kidőljön a csatasorból.  Most megint ez történt. Baluéknál 1st hét a Big Telepítő hajcihőben, nálunk az egy éve dolgozok rajta SAP rendszer startja. Nem volt pofám azt mondani Balunak, hogy maradjon itthon ő, mert az elmúlt évben legtöbbször vitte a „balhét” és ő maradt, én meg gályáztam. Most az lett, hogy reggel, amíg Áron nem tért magához én vertem a gépet. Utána Áron, közben 5 percenként telefonálás (szerintetek is 100 %-osan jól indult a rendszerünk????? – elárulom, nem…). Aztán elalvás, Nic püföli a gépet, Balu haza melból, Nic eszik vmit, berobog a melóhelyre, és 7 előtt nemsokkal jön értem Balu, hogy most már ideje lenne… hazamenni, Áronozni, hogy aztán alvás után még jó ideig a gépet püföljem. Olyan szintű levéláradatot kaptam, mint Key User, hogy esélytelen ledolgoznom. Pláne nem meg is válaszolni, elintézni. De majdcsak kilógja magát ez is.

Tegnap vendégeink voltak. Terveztünk egy randit Nati Dupla Mamával is, de mivel van neki egy Bent Lakó, meg egy Már kibújt, ezért a beteg Törpével nem terheltük volna. Viszont FRZS teamnél – legnagyobb sajnálatomra – nincs most ilyen helyzet, őket szívesen láttuk. Jöttek, láttak, Áront meggyőztékJ No de nem ment ám az olyan egyszerűen. A Kisherceg szépen szpátyolt, majd félkómásan kislattyogott a hálónkba, hogy elfogyassza jól megérdemelt szokásos Éliás adagját (rajzfilm, szeretjük!). Útközben félszemmel konstatálta, hogy a nagyszobában vendégek vannak, de ő ment. De nem hagyta nyugodni a helyzet, így negyed óra múlva mégiscsak úgy döntött, hogy megszemléli, ki is az a néni és bácsi ott anyával a kanapén. És ha már ott volt, akkor előadást is tartott. Mégpedig olyat, ami a sokat látott szülőket is meglepte, amolyan premierszerűen. Ugyanis nem szólalt meg. Nem köszönt. Mosolygott a szempillái alól, meg nézett, és bújt a szoknyánk mellé, amikor Zsu kérdezett vmit, de egy hang nem jött ki a torkán. Tessék???? Az én gyerekem meg a szégyenlőség???? Ez új volt. Zsu persze nem hagyta magát, kifejtette, hogy ha Áron nem beszél, akkor ő biza hazamegy, és  zen bánatában elkonzumálja Csipu gyurmakészletének egyik becsben tartott darabját. Na több se kellett! Azt már Nem! És megszületett az első Hang J Amit természetesen még több követett, majd követett, majd követett. A végén hatalmas hancúrparty keveredett a dologból, Robher kis kondiedzést tartott Áronnal, aminek következtében leizzadtak mindketten, mivel az a szó, hogy „Elég” nem szerepel a Kiskorú Légtornász szótárábanJ

Holnap hétfő. Nem szeretem. Fáradt vagyok. Balu is fáradt. Mondtam már, hogylefoglaltuk a Kolpingot? Megyünk február végén egy egész hétre J És megrendeltük a Majdnem 3Éves ajándékát (Futóbicikli), csak a betegsége miatt még nem tudjuk, hogyan lesz a party… majd a doktornéni megmondja kedden.

Puszi, megyek ebédelni!

Kikészülve

Mégpedig többféle képpen, de szerencsére egyik sem súlyos testi tűnetekkel járó kikészülés.
Először is: álmos vagyok és fáradt. A kialvatlanságom lassan 3,5 éve tart, ha jól rémlik, tavaly augusztusban a Balatonnál aludtam utoljára át az éjszakát, az előtt se nagyon, azóta se nagyon. Talán ha havonta egyszer lehetne, de akkor meg a megszokás ébreszt, hogy heló, hol a Kiskorú Vekker? Áron mellett szoktam ébredni reggelente, és nem pihentető így az alvás.
Hétfőn megy élesbe az a rendszer, amin 1 éve dolgozok. És még nincsenek kész az oktatási anyagok. Most is azt kellene csinálnom, de tele van a hócipőm. Tudom, már ezerszer elképzeltem, álmatlan éjszakákon összetettem a fejemben, hogyan is fognak kinézni, de meg kellene csinálni. Most is azt kellene, nem itt blogka írni hülyeségeket :( Be vagyok tojva. Úgy érzem, hogy semmit sem tudok, és hétfőn mindenki (de min. 1300 új felhasználó) engem fog megtalálni, hogy semmi sem megy.... vagy nem úgy, ahogy akartuk, oktattuk, terveztük. De mindegy, ahogy az egyik kollégám, akivel esténként közösen szívtunk bent mondta, ez a hajó már elment, most már nincs mit tenni, mint túlélni. Okos.
Ki vagyok készülve, mert finomat ebédeltünk:) És tele a pocim :) Ez jófajta Kikészülés:)
Ki vagyok készülve, mert - talán a meleg szélfúvás miatt, ami épp most van - olyan érzésem van, hogy vásárolnom kell. De most azonnal. Valamit. De nagyon. De hogy mit, azt nem tudom. Kényszeres költési ingerenciám van!!!!! Délelőtti sétán próbáltam ezt orvosolni, vettem Csipunak egy pólót (a 42. darabot kábé), de nem lettem nagyon jobban tőle. Ha meg véletlenül beszabadulok egy boltba, ahol nem 104-es méretet árulnak, semmi sem tetszik. KOmolyan, nekem kellene egy átalakító brigád, aki kézen fog, elráncigál 5 boltba, és megmondja, hogy mit húzzak fel. Jaj, mert megint arról rinyálok itt, hogylelakott vagyok. Régi lemez....
Megyek, inkább nekifexem az oktatási anyagnak.
Áron alszik. Másfél hét múlva 3 éves. Még csak most született.
Puszi!!!!!!!