Az UFO az nálunk azt jelenti az a gyerek aki átalussza az éccakát. Igen az F betü helyett az S mint Sleepig kéne de úgy meg nem hangzik olyan jól. Szóval szeretnénk mi is olyan gyermeket mint az UFO-k. Ezt Őnagysága 2 napig abszolválta is, miután vettünk 1 sólámpát. 2 nap öröm é bodottág volt..aztán az elmúlt 2 nap ismételten kelésekkel teli...nem tudom már mire fogjam, a fogakra, a hidegfrontra, vagy a félünk egyedül anya nélkül szorongásos tünetre.
Nem is beszéve arról, hogy ez a kis roszcsont összejáccik az anyjával...amikor jönnek fürcsizni, gyerek be a kádba.. megál néz...majd pissent...az anyja meg mosolyog, azt persze a gyerek is. Én meg elszenvedem, hogy majd minden nap le vagyok Pi..álva. FELHÁBORÍTÓ! TÜRHETETLEN! ELKÉPESZTŐ! :)
Épp most beszélek a "Kinai csajommal" Ez egy érdekes és fura "kapcsolat" kb 10-12 éve kezdődött, hogy írt nekem még icq-n. Azóta is hébe-hóba tartjuk a kapcsolatot, és most épp bent van, és küldi a képeket a kisbabájáról. Zabálnivaló kis krapek lett :)
2011. október 14., péntek
2011. október 13., csütörtök
Elhagyva
Ez a bejegyzés nem rólunk szól, hanem a szomszédunkról. Aki tudja , aki nem van 1 falszomszédunk, a lány nekem évfolyam társam volt az általános iskolában, a srác meg Nic-nek volt évfolyamtársa az egyetemen. 2 héttel idősebb babájuk van, igen zajosabb és többet kel mint Áron, de erről 1 kicsit később...
A srác a hétvégén úgy döntött, Ő tovább nem bírja elviselni az anyukát a gyerekkel együtt, és lelépett, vissza anyucihoz, akivel - állítólag - nem túl fényes a viszonya. Azt vágta a lány fejéhez, állítólag már többször, hogy nem törődik a gyermekkel eleget, mindezek mellet - ahogy én láttam - rendesen kiszolgáltatta magát anyukával. Mindezek mellett láttam 1-2x hogyan bánik a gyermekével - aki egyébként 1 imádni való kis kölök - hát nem is tudom hogyan minősítsem. Talán a minősíthetetlen szó rá a legjobb. Ma éjjel az jutott az eszembe, hogy ennél az őslakó férfiak is többet foglalkoztak a gyermekükkel, vagy a nomád életet élő emberek is. Nem hiszem el, hogy azok férfiak - mindamellett, hogy ott anya foglalkozott az esetek 90%ban a gyermekkel, és persze a család többi tagja, mer ott volt 1 kupacban mindenki - nem mentek oda a gyermekükhöz legalább napi 1-2 megnézni jól, van-e, vagy hogy hogyan fejlődik. Neki - ahogy én láttam - a gyermeke olyan volt mint valami automata növekedésű tárgy.. egyen igyon kaki pisi, aztán majd felnő, nem kell hozzányúlni, se nem foglalkozni vele. Nem beszélve ahogy beszélt vele...nem mondom nekem is ki ki szaladt 1-2 ronda szó a számon, ha Áron belém harapott, na de nem folyamosan.. Hozzáteszem nem láttam a család egész életét csak szeletkéket belőle; lehet rossz képet szűrtem le, de nekem ez jött le belőle.
A másik problémája az volt, hogy keveset mennek el szórakozni kettesben. Nos a srác volt jó párszor "céges fejtágításon" ismeritek ezeket, tudjátok miről van szó szerintem. Mindamellett színházba is jártak 1-2 meg tudom is én merre. Ezt ha csak összevetem azzal, hogy mi jó ha 1-2-3 havonta eljutunk 1-1 moziba 3-4-5 havonta egy-egy vacsira, akkor asszem le vagyunk maradva.
Harmadszor - ha jól emlékszem - azt is mondta ne akarjon a lány engem ővele összehasonlítani, hogy miért arra már nem emléxem, majd Nic kiegészíti. Nem tudom, arra gondolt talán, hogy én nem dolgozok annyit mint Ő? Lehet jobban stresszes a munkahelye, és több pénzel melózik, de ezt Ő választotta, és nem Én. Ugyanakkor én mindennap foglalkozok a gyermekemmel. Biztos lehetne többet is, de az igazi mérőszám azt hiszem maga a gyermek. A miénket mindenki 1 csupa mosoly gyermeknek látja, ami lehet 1 részben a habitusa, de nagy részben a környezete eredménye. Ezzel szemben a szomszéd sráccal csomó gond van - legalábbis a szülők szerint - pedig lehet, hogy apukának is csak napi 10-20 percet játszani kéne a gyermekével, nem csak ülni és nézni hogy megy a kicsi robot... A gyermek nem játékszer és nem kirakati bábú. Vele törődni kell. És azért vagyunk ketten, ha az egyikünk elfárad akkor ott a másik, aki foglalkozik vele, vigyáz rá. (Tény és való nálunk Nic többet van vele,de ez a családok többségében gondolom így van.
A srác a hétvégén úgy döntött, Ő tovább nem bírja elviselni az anyukát a gyerekkel együtt, és lelépett, vissza anyucihoz, akivel - állítólag - nem túl fényes a viszonya. Azt vágta a lány fejéhez, állítólag már többször, hogy nem törődik a gyermekkel eleget, mindezek mellet - ahogy én láttam - rendesen kiszolgáltatta magát anyukával. Mindezek mellett láttam 1-2x hogyan bánik a gyermekével - aki egyébként 1 imádni való kis kölök - hát nem is tudom hogyan minősítsem. Talán a minősíthetetlen szó rá a legjobb. Ma éjjel az jutott az eszembe, hogy ennél az őslakó férfiak is többet foglalkoztak a gyermekükkel, vagy a nomád életet élő emberek is. Nem hiszem el, hogy azok férfiak - mindamellett, hogy ott anya foglalkozott az esetek 90%ban a gyermekkel, és persze a család többi tagja, mer ott volt 1 kupacban mindenki - nem mentek oda a gyermekükhöz legalább napi 1-2 megnézni jól, van-e, vagy hogy hogyan fejlődik. Neki - ahogy én láttam - a gyermeke olyan volt mint valami automata növekedésű tárgy.. egyen igyon kaki pisi, aztán majd felnő, nem kell hozzányúlni, se nem foglalkozni vele. Nem beszélve ahogy beszélt vele...nem mondom nekem is ki ki szaladt 1-2 ronda szó a számon, ha Áron belém harapott, na de nem folyamosan.. Hozzáteszem nem láttam a család egész életét csak szeletkéket belőle; lehet rossz képet szűrtem le, de nekem ez jött le belőle.
A másik problémája az volt, hogy keveset mennek el szórakozni kettesben. Nos a srác volt jó párszor "céges fejtágításon" ismeritek ezeket, tudjátok miről van szó szerintem. Mindamellett színházba is jártak 1-2 meg tudom is én merre. Ezt ha csak összevetem azzal, hogy mi jó ha 1-2-3 havonta eljutunk 1-1 moziba 3-4-5 havonta egy-egy vacsira, akkor asszem le vagyunk maradva.
Harmadszor - ha jól emlékszem - azt is mondta ne akarjon a lány engem ővele összehasonlítani, hogy miért arra már nem emléxem, majd Nic kiegészíti. Nem tudom, arra gondolt talán, hogy én nem dolgozok annyit mint Ő? Lehet jobban stresszes a munkahelye, és több pénzel melózik, de ezt Ő választotta, és nem Én. Ugyanakkor én mindennap foglalkozok a gyermekemmel. Biztos lehetne többet is, de az igazi mérőszám azt hiszem maga a gyermek. A miénket mindenki 1 csupa mosoly gyermeknek látja, ami lehet 1 részben a habitusa, de nagy részben a környezete eredménye. Ezzel szemben a szomszéd sráccal csomó gond van - legalábbis a szülők szerint - pedig lehet, hogy apukának is csak napi 10-20 percet játszani kéne a gyermekével, nem csak ülni és nézni hogy megy a kicsi robot... A gyermek nem játékszer és nem kirakati bábú. Vele törődni kell. És azért vagyunk ketten, ha az egyikünk elfárad akkor ott a másik, aki foglalkozik vele, vigyáz rá. (Tény és való nálunk Nic többet van vele,de ez a családok többségében gondolom így van.
2011. október 9., vasárnap
Félpesszimista apás bejegyzés
Helló hálló Mindenki!
Elindult a Japán nagydíj, Pici alszik, Anya Elnök embereit néz, én meg végre valahára idő és kedvnek se vagyok híján, így nekisesem 1 kis blogírásnak!
Eredetileg akartam írni 1 teljesen pesszimista blogot, de az tegnap volt vagy tegnap előtt, és azóta javult a lelkiállapotom, de azért kiírom magamból a búmat és bajomat.
A bajom nagyrészt az, hogy ha a Gyermek elveszti a türelmét - vagy én a sajátom - akkor sokszor leblokkolok, és nem tudok tovább pörgetni egyet a keréken, új ötlettel előállni hanem csak ülök bent a "szerencsétlen tehetetlen apuka" pózba, amit általában Nic 1 pillanat alatt lerendez, a gyerek abbahagyja a nyüszit, én meg keményen szarul érzem magam, hogy nekem miért nem jutott eszembe az ami neki 1 pillanat alatt. Bántja ez a férfiúi hiúságomat is rendesen. Nicole asszem igazi extrovertált típus, akinek szinte mindig mindenre van 20 megoldása - kivéve ha a Pici beteg (Itt érdekes annyira nem blokkolok le...) - nekem meg kell egy kezdő löket, hogy beinduljanak a fogaskerekek amolyan igazi introvertáltként. Pedig Isten látja lelkemet próbálok dolgozni azon, hogy ne ilyen legyek, csak nem sok sikerrel. :( Szerinte így egészítjük ki egymást, mert ha mind2en olyanok lennénk mint Ő akkor állandó veszekedés lenne a sok ötlet ütközéséből. Ebben valószínűleg igaza is van, én mégis szeretnék vele jó párszor "helyet cserélni" ebben. Hát így állok ezzel. Azért küzdök még ezzel hátha javul a problémamegoldó képességem.
Csipuka ismét átesett egy 2 napos betegségen, amit a böliből hozott haza... 1 este és éjszaka telt el a kisrókák vadászatával, majd jött 1 adag láz, és erős sasolás nem e rókázik még párat a Kicsi de hál istennek nem. Aztán kicsit én is leamortizálódtam de 2 nap alatt túljutottam rajta. Aztán Nic is beszedett valamit, de neki "csak" hányingere volt egészen szombatig.
És képzeljétek, a nagyságos úr elkezdett gagyorászni! Az egyik este valami ajipa szerűséget mondott meg 2-3-szor a kéjem szerűt is hallani véltem. És persze a anyja is előkerült már párszor. Tegnap meg Nic szüleinél fogott egy adag szemetet, és kivitte a kukába. Tudom ez az éltet rendje, de mégis olyan csodás ahol apránként mindig valami újat mutat a Gyermekünk!
A leltárt hál istennek letudtam. Ilyen sem volt még: Az összes eszköz megvan! Ha lement ez a kör keményen fogok selejtezni az biztos!
Na a számlálobizots mikor csönget?? Vasárnap 3kor!!! A gyereket persze felkeltette...nem lehetne elötte idecsörögni telefonon????
Megyek, majd folyt köv.
Pá!
Elindult a Japán nagydíj, Pici alszik, Anya Elnök embereit néz, én meg végre valahára idő és kedvnek se vagyok híján, így nekisesem 1 kis blogírásnak!
Eredetileg akartam írni 1 teljesen pesszimista blogot, de az tegnap volt vagy tegnap előtt, és azóta javult a lelkiállapotom, de azért kiírom magamból a búmat és bajomat.
A bajom nagyrészt az, hogy ha a Gyermek elveszti a türelmét - vagy én a sajátom - akkor sokszor leblokkolok, és nem tudok tovább pörgetni egyet a keréken, új ötlettel előállni hanem csak ülök bent a "szerencsétlen tehetetlen apuka" pózba, amit általában Nic 1 pillanat alatt lerendez, a gyerek abbahagyja a nyüszit, én meg keményen szarul érzem magam, hogy nekem miért nem jutott eszembe az ami neki 1 pillanat alatt. Bántja ez a férfiúi hiúságomat is rendesen. Nicole asszem igazi extrovertált típus, akinek szinte mindig mindenre van 20 megoldása - kivéve ha a Pici beteg (Itt érdekes annyira nem blokkolok le...) - nekem meg kell egy kezdő löket, hogy beinduljanak a fogaskerekek amolyan igazi introvertáltként. Pedig Isten látja lelkemet próbálok dolgozni azon, hogy ne ilyen legyek, csak nem sok sikerrel. :( Szerinte így egészítjük ki egymást, mert ha mind2en olyanok lennénk mint Ő akkor állandó veszekedés lenne a sok ötlet ütközéséből. Ebben valószínűleg igaza is van, én mégis szeretnék vele jó párszor "helyet cserélni" ebben. Hát így állok ezzel. Azért küzdök még ezzel hátha javul a problémamegoldó képességem.
Csipuka ismét átesett egy 2 napos betegségen, amit a böliből hozott haza... 1 este és éjszaka telt el a kisrókák vadászatával, majd jött 1 adag láz, és erős sasolás nem e rókázik még párat a Kicsi de hál istennek nem. Aztán kicsit én is leamortizálódtam de 2 nap alatt túljutottam rajta. Aztán Nic is beszedett valamit, de neki "csak" hányingere volt egészen szombatig.
És képzeljétek, a nagyságos úr elkezdett gagyorászni! Az egyik este valami ajipa szerűséget mondott meg 2-3-szor a kéjem szerűt is hallani véltem. És persze a anyja is előkerült már párszor. Tegnap meg Nic szüleinél fogott egy adag szemetet, és kivitte a kukába. Tudom ez az éltet rendje, de mégis olyan csodás ahol apránként mindig valami újat mutat a Gyermekünk!
A leltárt hál istennek letudtam. Ilyen sem volt még: Az összes eszköz megvan! Ha lement ez a kör keményen fogok selejtezni az biztos!
Na a számlálobizots mikor csönget?? Vasárnap 3kor!!! A gyereket persze felkeltette...nem lehetne elötte idecsörögni telefonon????
Megyek, majd folyt köv.
Pá!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)