Sziasztok!
Először is egy szolgálati közlemény: béna vagyok, újakk a net beállítások, vagy mifene, de csak Axa nevében tudok belépni, pedig én Nic vagyok...
Másodszor is: Úristen, azt hiszem negatív rekordot döntötünk a "mennyi idő telt el két post között" versenyben, ami nem verseny, és szörnyű, hogy ennyire nem írtunk ide. Igaz, szerintem már olvasónk sincs, max Áronnak 18. szülinapjára tudunkmajd adni egy kis naplót, hogy hogyan teltek a napjai... ill. jelen esetben a negyedévei :(
Tényleg nem is tudom, hogy hol kezdjem. Talán nekünk is be kellene nevezni egy fogadalom versenybe, hogy minden nap írunk vmi pár sort, ami nem annyira magvas - persze lehet, hogy attól, hogy napi még magvas gondolat / történés lesz - vagy nem tudom, mit kellene tenni, hogy többet írjunk ide. A napok szokásos rutinban csordogálnak, amiket csak hébe-hóba szakítanak meg vmi nem várt események. Mondjuk az elmúlt 3 hnapunk több szempontból sem volt épp unalmasnak tekinthető. A főbb mérföldkövek és események:
- Márciusban Natiékkal Bobóországban jártunk. Nagyon vártuk, sikerült úgy összeszinkronizálni magunkat, hogy akciós is legyen, és egy időben is legyünk, sőt hathatós puncsolásom következtében szomszéd apartmanokat is kaptunk. Az idő is jó volt, szóval minden adott volt ahhoz, hogy CSODÁLATOSAN érezzük magnkat. Na ez nagyjából az elején meg is volt, igaz a 3 gyerek teljesen más szinkronban élt, mindegyik mindig mást akart. Szezi épp hiszti korszakot élt, amin Áron már csak csodálkozott - pedg fél éve még nála is így tombolt :) - no de sebaj. Volt vizesblokk, játszótér, homokozó és egyebek. Oszt beütött a menkű: Nati elkezdtett hányni. Aztán ők hazamentek. Aztán Áron is elkezdett hányni. Aztán mi is hazamentünk. Aztán 2 nappal később Anya is elkezdett hányni, Apa engem ápolt, ill- Áront tartotta tőlem távol - no meg magát. Áron gyorsan jól lett, én is kezdtem, amikor elkövettem a hibát, hogy 3 nap éhezés után vacsira ettem 1 szelet parizert. Nem kellett volna. Este már megint sz*rul, ehhez társult, hogy Balunál az 5 nap pálinkával öblögetés kezdte elveszteni a hatását, és ő is kezdett szarul lenni. Péntek reggel negyed 7-kor négykézláb csúszva hívtam a tesómat, hogy jöjön át Áronért, és vigye el Anyuékhoz, mert mi meghaltunk:( Áron ennek (mármint hogy jön Pepe, ő mehet Eta Mamáékhoz) bitang örült, én csak sasoltam, hogy pakolja az állatait, a pizsamáját (!!!) és megy. 3 éjszakát töltött Anyuéknál. Amióta megszületett, sosem voltunk kettesben Baluval. Romantikus volt: egész nap az ágyban, pizsamában, kiköltöztünk a nagyszobába, TVztünk, aludtunk, beszélgettünk: Te hogy vagy. Sz*rul.. És Te? Már nem görcsöl annyira. Kérsz egy ropit? Nem kell hánynod? És ehhez hasonló csevelyek voltak ...
A dologban a jó, hogy kipróbáltuk, Macska hogyan bírja Anyuéknál az éjszakát, ill. ők hogyan bírják Áronnal. Mondjuk nem ilyen hard core tesztre gondoltunk, de mindenki jól érezte magát. Anyuék tök aranyosan fel is ajánlották, hogy nyugodtan időnként ott hagyhatjuk Macskát 1 éjszakára :)
- És ezzel éltünk is:) Április elején elmentünk sörözni!!!!!! Barátokkal!!! Felnöttprogram :) Áron ANyuéknál aludt, mi éjfélig kimenőn, nagyon jó volt :) Igaz, fáradtak voltunk, álmosak, de nagyon jó volt ismét felnőtt embernek lenni :)
- Aztán egyik délelőtt csörög a telefon. Ibolya az oviből. Volt egy kis baleset a tornán. Áronnal. Frász, aztán rohanás. Közben telefon Balunak, hogy izzitsa az ismerősöket a gyerekklinikán. Áron bal keze eltört, sipirc befelé. Hála Balu osztálytársainak, 2 mp-en belül már a sürgősségi doki előtt voltunk, röngtgen (na itt keten fogtuk le Áront), betegfelvétel a sebélyeszti osztályra: meg kell műteni, de evett, gy várni kell min. 3-ig.... vártunk.... Áron sírt, meg TV-zet, megsírt. Anyuéknak nem mertünk szólni, minek idegeskedjenek feleslegesen, majd amikor műtőben lesz. fél 4-kor tolták be, akkor elmentünk gyorsa ebédelni, és hívni a nagyszülőket. Két titán csövet toltak be a csontjába, de nem kaptunk gipszet, 4 hónap múlva kiveszik a csöveket. Még aznap éjjel hazamehettünk, és megkezdődött az ápolás program. Közben persze szólni a mandula dokinak, hogy az a műtét elnapolva.... Az első napok nem voltak egyszerűek, Áronnak nagyon fájt, szokatlan is volt, meg tagadta a kezét, egy zoknit kellett ráhúzni, hogy ne is lássa. 5 nap múlva bírtuk rábírni, hogy kimozduljon a lakásból: átmentünk látogatóba Zalánhoz a szomszédba. Utána másnap a hegyre, és utána kezdett kicsit feloldódni. Szerencsére azóta a kötés lekerült, gyógytornász is megnézte, rendben van. Augusztusban megyünk kontrollra, és megbeszélni, mikor veszik ki a fémet.
- Múlt héten pedig elbúcsúztunk az orrmanudlától, és a fél garatmandulától. tegnap voltunk kontrollon, minden szépen alakul. Macska 1 napig nyűglődött, azóta eszik, iszik, és a legnagyobb baja, hogy nem ihaz Kubut (rostos gyümölcslét nem ihat), nem ehet fagyit, és nem rohangálhat kedve szerint. két hét szobafogság a gyereknapi programok kellős közepében :( Majd csak kiíbrjuk, és a munkahelyeink is kibírják.
- No és hogy vmi pozitívat is mondjak: én még ilyet sosem, de most igen! Nyertem! 2 fő repjegy 2 éjszaka Parizs! :))))) Vmikor szeptemberben megyünk, még ki kell találni!
- No meg egy közelebbi jó hír, legalábis remélem, az lesz: május végén 1 napos Georallye! 5 éve nem voltam, most visszatérek, és rettegjenek a versenyzők :)
Gyors hírekből ennyi elég, nem merek ígérni semmit, de próbálkozom még visszatérni és nem 5 hónap múlva :(
Puszi!
